Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-110. Törvényjavaslat a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról

112 110. szám. nemesi rend megszüntetéséről az 1920 június 23-án kelt törvényt, Juristische Wochenschrift 1921. évf. 193. és köv.l.) lényege az, hogy a családtagok a hitbizományt meghatározott záros határidőn belül családi határozattal önként feloszlathatják. A hitbizományi vagyon sorsát a családi határozat úgy is meghatározhatja, hogy a hitbizományi birtokos az előörökös jogi helyzetét nyerje; a hitbizományi erdők, gyűjtemények és levéltárak családi alapítványokká alakíthatók át. Ha az önkéntes feloszlatásra szolgáló határidő eredménytelenül telt el, 1921 április l.-ével kezdődik a kényszerfeloszlatás. Ennek során a hitbizomány a törvényben meghatározott valamely következő utód kezén szabaddá válik. Figyelemreméltó, hogy e jogszabályok szerint közérdekből a feloszlató hatóság a hitbizományi vagyon egyes részeit kivonhatja a teljes felszabadítás alól és újrendszerű kötött vagyontömegekké (»Waldgut«, »Landgut«) alakíthatja át. Ez áll elsősorban az erdőkre, a tóés szőlőgazdaságokra, sőt 1500 hektárt meg nem haladó mezőgazdasági ingatlanokra is akkor, ha osztatlan fenntartásukat közérdek kívánja (mintagazdaság). Ezek a kötött családi javak sok tekintetben hasonlók a hitbizomány hoz. Minthogy a leglényegesebb részükben ismertetett porosz jogszabályok a hitbizományi vagyonokat —• önkéntes feloszlatás hiányában — csak az utód kezében szabadítják fel, Poroszországban, ahol az 1919. évben 1347 hitbizomány volt 2,300.000 hektár kiterjedéssel, e hitbizományok 2

/

3 része még ma is fennáll. A porosz hitbizományi jogszabályokkal kapcsolatban meg kell említenem azt is, hogy a porosz kormány újabban törvénnyel szabályozta a paraszt öröklési jogot is (1. 1933. évi május 15-én kelt törvényt a paraszt öröklési jogról, Preussische Gesetzsammlung, 1933., 34. sz.), attól a céltól vezettetve, hogy a parasztbirtokok szétforgácsolását és eladósodását megakadályozza s az ű. n. »selbständige Ackernahrung«- ot biztosító földtulajdont önállóvá tegye. E törvény szerint a parasztnak csak egy gyermeke örökölheti a gazdaságot. Az öröklésből kizárt testvéreket nagykorúságuk eléréséig az elsőszülött örökös látja el megfelelő munkateljesítmény ellenében, nagykorúságuk elérése után pedig pénzbeli kielégítésre tarthatnak igényt. Kétségtelen, hogy a porosz kormány ezzel a törvénnyel a hitbizomány jogi intézményével sok tekintetben rokon intézményt keltett életre, amely egyébként Poroszország egyes vidékein korábban is hatályban volt. A weimari alkotmány előrebocsátott rendelkezését részben más módon hajtották végre a Német birodalom más országaiban, így Bajorországban is. A bajor törvény és végrehajtási rendelete (1919 március 28-án kelt törvény és 1919. október 1-én életbelépett végrehajtási rendelet, Deutsche Juristen-Zeitung 1919. évf. 919. és köv. 1.) szerint a hitbizományi vagyon annak kezében válik szabaddá, aki a törvény életbelépésekor a hitbizomány birtokosa, de úgy, hogy ő a törvényben kijelölt jogutóddal szemben az előörökös jogi helyzetét nyeri. A jelenlegi hitbizományi birtokos halála után a felszabadult vagyon arra a várományosra száll, akit ebben az időpontban a hitbizományi utódlás az alapítórendelkezés értelmében megilletne. Ezt az utódlási rendet az utódlás megnyílása előtt a hitbizományi birtokos és az összes élő várományosok egyhangú megállapodással módosíthatják s a hitbizományi vagyon feloszlatását is elhatározhatják. A hitbizományi birtokos leszármazóinak a felszabadult hitbizományi vagyon után is kötelesrész jár. Minthogy ezek szerint a Német birodalom egyes államai — az ismertetett és egyéb jogszabályokkal — mind anyagi, mind pedig eljárási jog szempontból eltérően rendezték a hitbizományok felszabadulásának kérdését, legújabban a birodalmi igaz ságügyminiszter az 1935. évi június 26-án kelt törvénnyel (R. G. Bl. 1935. évf. 66. sz.) felhatalmaztatott arra, hogy más miniszterekkel egyetértően