Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-110. Törvényjavaslat a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról

110. szám. 109 1-ső melléklet a 110. számú irományhoz. Indokolás „a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról" szóló törvényjavaslathoz. A) ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. I. A családi hitbizomány intézményét az 1687 : IX. törvénycikk illesztette be a magyar jogba »az ország mágnásai és előkelői romlásának elhárítása s a fekvő jószágok szokásszerint megkísérelt önkényes elidegenítésének és elpazarlásának megfékezése végett.« Ez a törvény csak a főnemeseknek engedte meg, hogy szerzeményi vagyonukból királyi jóváhagyással családi hitbizományt alapítsanak. Az 1723 : L. törvénycikk ezt a jogot kiterjesztette a köznemesekre és közelebbről szabályozta az alapítás módját. A túlnagy hitbizományok káros hatása már száz év múlva foglalkoztatta a törvényhozást és reformjavaslatokra vezetett. Az 1790: LXVII. törvénycikkel a polgári törvények reformjának előkészítésére kiküldött bizottság tervezete (»Projectum legum civilium«) már foglalkozott a kérdéssel, amennyiben a kisebbségi tervezet a hitbizomány legnagyobb terjedelmét 1000 jobbágytelekre kívánta szorítani. Az 1827: VIII. törvénycikkel kiküldött hasonló bizottság javaslata elfogadta a korábbi kisebbségi elvi álláspontot, a'legmagasabb mértéket 500 telekben kívánta megállapítani, sőt az 1832—36. évi országgyűlésen az egyik kerületi ülés már a hitbizományok teljes eltörlése mellett foglalt állást; ilyen értelemben szólalt fel Deák Ferenc is (V. ö. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bizottság jegyzőkönyvei V. füzetével, Budapest, 1899., 136. és köv. 1.). A hitbizományi reform kérdése a negyvenes években annyira előtérben állott, hogy az Akadémia az 1846. évben pályadíjat tűzött ki a kérdés tárgyalására. Három pályamunkát jutalmazott, ú. m. Keresztury József, Benczúr János és Varga Soma dolgozatát. Mindhárom munkát ki is adták egy kötetben az 1847. évben. Mindhárman pénztőkére kívánták átalakítani a hitbizományokat. Az intézmény ellen foglaltak állást: Széchenyi, Kölesei, Szalay László, Trefort Ágoston, Pulszky Ferenc, Szemere Bertalan és Kossuth Lajos is. Az Országbírói Értekezlet a hitbizomány intézményét fenntartotta. Az abszolutizmus korszakában az 1862. évi október 9-én a magyar kir. Kúriához intézett udvari rendelet szabályozta közelebbről a hitbizományi intézményt,