Képviselőházi irományok, 1935. II. kötet • 32-103. sz.

Irományszámok - 1935-68. Törvényjavaslat a légvédelemről

68. szám. 367 alapján kiadott, a légvédelmet szolgáló rendészeti intézkedést légi támadás,vagy annak fenyegető veszélye idején szegi meg. Az 5. §.-hoz. A 3. §.-nál már említés történt arról, hogy a magánjellegű légvédelmi berendezések létesítését a javaslat nem büntető rendelkezésekkel, hanem akként kívánja kikényszeríteni, hogy a mulasztók költségére a hatóság közvetlen beavatkozása pótolja a mulasztást. A már létesített berendezéseknek a tulajdonos által használható állapotban, való fenntartását, továbbá azoknak mások részéről történhető megrongálás és használhatatlanná tétel ellen való megoltalmazását azonban már csak büntetőjogi eszközökkel lehet megfelelően biztosítani. Legcélszerűbbnek és fennálló büntetőjogi rendszerünkkel leginkább megegyezőnek látszott a távírdák és tartozékaik megrongálására, használhatóságuk félbeszakítására vagy gátlására megállapított büntetési tételeket alkalmazni a légvédelmi berendezések és tartozékai ellen irányuló hasonló cselekményekre is. Ugyanilyen módon terjesztette ki a kérdéses jogszabályok alkalmazási területét az 1888 : XXXI. t.-c. 12. §-a a távbeszélőre és egyéb villamos készülékekre ; az 1911 : VI. t.-c. 19. §-a az ásványolaj félék és a földgázok kiaknázása és vezetése céljából létesített berendezésekre ; végül az 1931 : XVI. t.-c. 61 §-a a villamos energia fejlesztésére, vezetésére vagy elosztására szolgáló berendezésekre és tartozékaikra. Ehhez képest a légvédelmi berendezés szándékos megrongálása használhatóságának szándékos félbeszakítása vagy gátlása a Btk. 439. §-a, ugyané cselekményeknek gondatlanságból elkövetése a Btk. 440. §-a szerint esik — vétségi — büntetés alá. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az 1912 : LXIII. t.-c. 21. §-a értelmében háború idején a cselekmény bűntetté fog minősülni és büntetése öt évig terjedhető börtön lesz. Az 1930 : III. t.-c-nek az előbbi §. indokolásában ismertetett a hűtlenség bűntettéről szóló 59. §-ának rendelkezései az ott előadott feltételek mellett a kérdéses rongálási stb. cselekményekre is az adott eset körülményeihez képest alkalmazást nyerhetnek. Ekként a büntetőjogi rendelkezések e szempontból is teljes rendszert alkotnak s a felmerülhető eseteknek megfelelő megtorlását biztosítják. A 6. §-hoz. Kétségtelen, hogy a 2. § alapján a támadásnak vagy hatásának elhárítása végett kiadott hatósági rendelkezés megszegésére nem mindig elégséges a 4. §-ban megszabott kihágási büntetés. Ha valaki ilyen magatartást a légitámadás vagy ennek fenyegető veszélye idején tanúsít, ez többé nem a rendészeti érdekekbe ütköző egyszerű szabálytalanság, hanem közveszély előidézése vagy fokozása. Ennélfogva az ilyen cselekményt a jogrend szempontjából sem lehet kevésbbé ártalmasnak és kisebb büntetést érdemlőnek tekinteni, mint azokat az egyéb közveszélyes bűncselekményeket (gyújtogatás, vízáradás okozása, vaspályarongálás, hajó elsülyesztés, robbantószerrel elkövetett visszaélés stb.), amelyeket büntetőjogunk a személyi- vagy a vagyonbiztonságot fenyegető nagy veszélyre tekintettel kivételes szigorúsággal büntet. Ezért a légvédelmi hatósági rendelkezéseknek az említett köz veszély idején történt akár szándékos, akár gondatlan megszegését a paragrafus első bekezdése vétséggé nyüvánítja és arra öt évig terjedhető fogház büntetést rendel. A büntetőtörvényeinkben elfogadott rendszert követi a paragrafus* második bekezdése is, amikor a közveszélyű cselekményből származott nagyobb kár esetében a cselekményt súlyosabban minősíti s ezzel az esetleg a tettes terhére megállapítható egyéb bűncselekményt, is (államellenes bűncselekmény, vagyonrongálás, szándékos vagy gondatlanságból okozott emberölés és súlyos testisértés stb.) a közveszélyű cselekménnyel egy büntetőjogi egységbe foglalja össze,