Képviselőházi irományok, 1935. II. kötet • 32-103. sz.

Irományszámok - 1935-32. A m. kir. Legfőbb Állami Számvevőszék jelentése a törvényhozás által az 1934/35. költségvetési évre engedélyezett hitelekkel szemben (1934:XIV. t.-c.) az 1934/35:I. félév végén mutatkozó eltérésekről

32. szám. 13 Indokolás az illetékes miniszter uraknak a Legfőbb Állami Számvevőszékhez intézett átirata szerint. VI. FEJEZET. A) Rendes kiadások. 8. címhez. (Pénzügyminisztérium nyugellátásai.) A 10. »Az 1928 : XL. t.-c. alapján kifizetett ellátások« alrovaton felmerült 77 P 94 f, valamint a 10. címhez. (Földmívelésügyi minisztérium nyugellátásai.) A 10. »Az 1928 : XL. t.-c. alapján kifizetett ellátások« alrovatán kimutatott 1.497 P 68 f előirányzat nélküli kiadást az okozta, hogy az 1928: XL. t.-c. alapján oly ellátást kellett utalványozni, melynek fedezéséről a költségvetési előirányzat összeállításakor gondoskodás nem történhetett. 11. címhez. (Vallás- és közoktatásügyi minisztérium.) Az 1. »Nyugellátások« rovat 10. »Temetési segély« alrovatán jelentkező 77 P előirányzat nélküli kiadást egy, a külföldön szolgálatban állott és ott elhalt altiszt után kellett az 1924. évi 5.100. M. E. számú rendelet II. fejezetének 15. pontja alapján utalványozni. Ali. »Az 1928 : XL. t.-c. alapján kifizetett ellátások« alrovaton mutatkozó 479 P 93 f előirányzat nélküli kiadás indokai ugyanazok, mint amelyek a 10. cím 10. alrovatánál fentebb már előadattak. 12. címhez. (Igazságügyi minisztérium nyugellátásai.) A 7. »Üzemi balesetből folyó kártalanítások« alrovaton felmerült 128 P előirányzat nélküli kiadást egy igazságügyi intézménynél végzett munka közben történt balesetből kifolyólag, a balesetet szenvedettnek törvényes rendelkezés alapján kellett utalványozni. 13. címhez. (Honvédelmi minisztérium.) Az 1. »Nyugellátások« rovat 11. »Vitézségi érempótdíjak« alrovatán jelentkező 34.060 P előirányzat nélküli kiadás azért állott elő, mert az 1934. évi 7.750. M. E. számú rendelet alapján 1934. évi július hó 1-től kezdődően az arany vitézségi éremmel, valamint az I. osztályú ezüst vitézségi éremmel többszörösen kitüntetettek érempótdíjait folyósítani kellett. A jelenlegi súlyos gazdasági és megélhetési viszonyok között ugyanis sokan vannak a legénységi vitézségi éremmel kitüntetettek között olyanok, akik ezidőszerint, munkaalkalom hiányában, minden kereset és jövedelem nélkül állanak. Ez az ok az állam erkölcsi kötelességévé tette, hogy — pénzügyi helyzetéhez képest — az érempótdíjak újbóli folyósításával elsősorban azoknak siessen segítségére, akik a haza iránti kötelességnek ragyogó példáját mutatták.