Képviselőházi irományok, 1935. I. kötet • 1-31. sz.

Irományszámok - 1935-8. Törvényjavaslat a nemzetközi légi fuvarozásra vonatkozó 1929. évi varsói nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről

8. szám. 67 az ahhoz való alkalmazkodást a légi forgalmi vállalatok nemzetközi szövetsége a tagvállalatok részére, így a Magyar Légiforgalmi Részvénytársaság részére is kötelezővé tette. Ha nem csatlakoznánk az egyezményhez, a külföldi légi forgalmi vállalatok országunkat elkerülnék, mert a felelősség tekintetében bizonytalan helyzetben volnának, nevezetesen más szabályok volnának irányadók magyar területen, mint az egyezményben részes államokban. Ha a Magyar Légiforgalmi Részvénytársaságnál szigorúbb fuvarozási feltételek lennének irányadók, mint a vele üzemközösségben levő külföldi vállalatoknál, ez a Részvénytársaság életképességét is veszélyeztethetné, de minden esetre nagy hátrányt jelentene reá nézve. Ha tehát nem csatlakoznánk az egyezményhe , szembehelyezkednénk az egyöntetűen kialakuló nemzetközi szabályokkal és kimaradhatnánk a nemzetközi légiforgalomból, holott országunk földrajzi fekvése folytán ki válóképen hivatva van arra, hogy a nyugat és kelet között összekötő kapocs legyen, tehát érdekünk, hogy a nemzetközi légiforgalmat hazánk területén átvezessék és így teljesen bekapcsolódjunk abba a légiforgalomba, amelynek fejlődési képességei még beláthatatlanul nagyok. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az egyezménynek rendelkezéseit a következőkben van szerencsém ismertetni: Az egyezmény öt fejezetre oszlik. Az első fejezet (1. és 2. §.) állapítja meg az egyezmény tárgykörét, nevezetesen azt, hogy az egyezmény rendelkezéseit személyeknek, podgyásznak és árunak minden olyan nemzetközi fuvarozására alkalmazni kell, amelyet légijáró mű díjazás ellenében végez ; az ingyenes fuvarozás csak akkor tartozik ide, ha azt valamely légi fuvarozási vállalat végzi. »Nemzetközi fuvarozás« minden olyan fuvarozás, amely több állam területén át történik, még akkor is, ha a kiindulási és rendeltetési hely ugyanannak az államnak területén fekszik ugyan, de közbeeső leszállás van tervbevéve más állam területén, habár ez az állam nem is tagja az egyezménynek. A II. fejezet a fuvarozási okiratokról rendelkezik. Utasok részére a fuvarozó menetjegyet, személypodgyászért podgyász-vevényeket köteles kiállítani, amelyeknek lényeges tartalmát az egyezmény szabja meg. Árufuvarozás esetében a fuvarozónak joga van a feladótól légi fuvarlevél kiállítását és átadását követelni s a feladó is jogosult a fuvarozótól ennek az okmánynak elfogadását kivánnni. A fuvarlevelet három-három példányban kell kiállítani és tartalmaznia kell a 8. cikkben megjelölt adatokat. Minthogy fuvarlevél kiállítása nem kötelező, a fuvarozó ilyen fuvarlevél nélkül is felvehet árut, de ilyen esetekben nem hivatkozhatik az egyezménynek azokra a rendelkezéseire, amelyek felelősségét kizárják vagy korlátozzák. A légi fuvarlevél a szerződés megkötését és az áru átvételét, valamint a fuvarozás feltételeit tanúsítja.. E fejezet többi cikkei megállapítják a feladónak, a fuvarozónak és az átvevőnek jogait és kötelességeit. A III. fejezet a fuvarozó felelősségére vonatkozó szabályokat tartalmazza. Összehasonlítás céljából röviden ismertetem a légifuvarozó felelősségét mai j ogr endszerünkben. A légi közlekedést szabályozó törvényünk nincs, hanem az 1922 : XVII. t.-c. 30. §-a felhatalmazta a kormányt, hogy ezeket a jogszabályokat a törvényhozás rendelkezéséig ideiglenesen rendeleti úton megalkothassa. E törvényes felhatal9*