Képviselőházi irományok, 1935. I. kötet • 1-31. sz.

Irományszámok - 1935-1. A Kormányzó Ur Ő Főméltóságának beszéde, mellyel az 1935. évi április hó 27-ére egybehívott 1935-1940-iki országgyülést 1935. évi április hó 30-án az Országház kupolacsarnokában ünnepélyesen megnyitotta

4 1. szám. jogi törvény tervezetének hatása alatt kialakuló bírói gyakorlatot, hogy majdan a tervezet elveinek kikristályosodása után a változott életfelfogást is megvilágosító magyar polgári törvénykönyv megalkotható legyen. Meg kell alkotni a sajtójog, a sajtóközigazgatás és a sajtórendészet reformját is. E reform keresztülvitelénél sértetlenül kell megőrizni a gondolatszabadság nagy elvét, de azt megfelelően össze kell egyeztetni a magasabb állami és nemzeti érdekekkel, valamint az erkölcsi élet törvényeivel. A közoktatásügy terén módot kell találni a legutóbbi években szünetelő iskolaépítési akció, — bár szerényebb keretekben való, — folytatására. A művelődéspolitika központi kérdése azonban a nemzetnevelési intézmények reformja. Minden iskolatípusban különös gondot kell fordítanunk a jellem- és öntudatképzés, az állampolgári nevelés, az etikus életfelfogás, valamint a népies és középfokú gazdasági irányú szakoktatás nagy szempontjainak érvényesítésére. S hogy ezek megfelelően érvényesüljenek, biztosítanunk kell valamennyi iskolában a nevelés egységét. Ezt a célt fogják szolgálni a közoktatásügyi igazgatás rendezéséről, a középfokú és főiskolai oktatás korszerű újjászervezéséről szóló törvényjavaslatok. Az iskolában és iskolán kívül nagy gondot kell fordítani a testnevelés további okszerű fejlesztésére és az e célt szolgáló intézmények, így az iskolai sporttelepek, a nemzeti stadion és sportcsarnok létesítésére. Hasonlóképpen gondoskodni kell az iskolánkívüli népművelés szervezetének törvényes rendezéséről, valamint a közelmúltban biztató kilátásokkal megkötött kultúregyezmények végrehajtásáról és további kiépítéséről. Továbbra is nagy gondot kell fordítanunk a m. kir. honvédségnek a kor színvonalán való megtartására. Jelentőségükben kiemelkedő helyet fognak elfoglalni az országgyűlés és a kormány munkarendjében a magyar alkotmány szellemében megalkotandó közjogi természetű reformok. Ezek azt célozzák, hogy a nemzet kormányzata az igazi nemzeti közvélemény szabadon megnyilvánuló együttes akaratán nyugodjék és lehetővé tegyék a kormányzat számára a nemzet erőteljes és felelősségtől áthatott vezetését. E közjogi jellegű reformalkotások során gondoskodni kell arról is, hogy az állami és közületi közigazgatás fejlődése lépést tartson a kor követelményeivel. A jó, gyors, olcsó és a népet megértő és odaadással gondozó közigazgatás ideálja felé kell haladnunk, a központi ügyintézés aránytalanságainak lehető leépítésével és a hatáskörök arányos megosztásával. E szempontoknak megfelelően elő kell készíteni a magyar közigazgatás általános reformját, amely a vármegyék ősi intézményéből megőrizve és megtartva mindazt, ami helyes, jó és időálló, olyan közigazgatási szervezetet ad az országnak, amely számol az egyes vidékek különleges igényeivel, az adófizető polgárság teherviselő képességével és lehetővé teszi az állami akarat gyors és hatályos érvényesülését. Nehéz, történelmi időkben kezdi meg tanácskozásait az országgyűlés s hazánk sorsa attól függ, hogyan tud a nemzet e történelmi idők követelményeihez felemelkedni. Fokozottabb mértékben lesz tehát szükség arra, hogy a magyar nép akaratának és bizalmának letéteményese : az országgyűlés rendelkezzék azokkal az örökbecsű értékekkel, amelyek a nemzetet ezer éven át fenntartották, az önzetlen hazaszeretet, a lemondó áldozatkészség, a tűrni, kitartani és akarni tudás erényeivel. Hazánkat ismét naggyá, nemzetünket megint boldoggá, az ország fiainak csak olyan összefogása teheti, amely felülemelkedve minden elválasztó irányzaton, — az egyetemes magyar gondolat jegyében egyesít minden építő erőt. A vallás lehet legkevésbbé elválasztó fal magyar és magyar között s bűnt követne el a nemzet