Képviselőházi irományok, 1931. XII. kötet • 812-886., I-VIII. sz.

Irományszámok - 1931-885. Törvényjavaslat a kir. ítélőbírák és a kir. ügyészség tagjai fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, továbbá a kir. bírósági és kir. ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségéről

512 885. szám. rendelkezésre, amely éles határozottsággal kifejezi azt az alapelvet, hogy a fegyelmi bíróság feladata véget ér a fegyelmi büntetés kiszabásával, míg annak végrehajtására a felügyeleti hatóság van hivatva. A 10. §-hoz. A 10. §. első bekezdése a pénzbírság kiszabása tekintetében tartalmaz irányelveket. Ez az irányítás megfelel az 1928 : X. t.-c. 6. §-ában foglalt annak a rendelkezésnek, amely a pénzbüntetés meghatározása iránt ad tájékoztatást és útmutatást. . A 10. §. második bekezdése érdemben megfelel az 1871 : VIII. t.-c. 25. §-ában foglalt jogszabálynak, attól csak szövegében tér el. A pénzbírság felső határának meghatározása tekintetében e helyen is utalok a bírói szabad mérlegelés szerepe és jelentősége tekintetében a 7. §-nál előadottakra. Köztudomású, hogy a büntetési eszközök között éppen a pénzbüntetés az, amely a legnagyobb terjedelmű egyéniesítésre alkalmas; éppen ezért a pénzbüntetés — a javaslat rendszerében: pénzbírság —• mértékének megállapításában helyénvaló minél nagyobb szabadságot biztosítani a bírói mérlegelés számára. Ez a megfontolás vezetett arra, hogy mellőzzem a pénzbírság felső határának megszabását a bírósági végrehajtóval, a szakértővel és a 4. §. rendelkezései alá eső többi személlyel szemben kiszabott pénzbírság tekintetében. Ezeknek a személyeknek a jövedelme egyébként is annyira eltérő, hogy a pénzbírság mértéke tekintetében közös alap aligha volna található az általános szabályozás számára, ilyennek megjelölése felesleges és hosszadalmas vizsgálódásokra és bizonyításokra vezetne. A 11. §-hoz. Ez a §. a pénzbírság megfizetésének általános szabályait határozza meg. Tekintve azt, hogy a javaslat értelmében fegyelmi felelősség alá eső személyek legnagyobb része közszolgálati alkalmazott, akinek az államkincstárból fizetése van, a javaslat erre az esetre tartalmaz bővebb megvilágításra nem szoruló általános rendelkezéseket; egyben felhatalmazza az igaz ságügy minisztert az egyébként szükséges részletes szabályoknak rendeleti megállapítására. Ilyen részletes szabályokra főképpen éppen azokra a személyekre tekintettel lesz szükség, akiknek nincs fizetésük, akik tekintetében tehát levonásnak nincs helye. A részletes szabályozás tekintetében a pénzbüntetés végrehajtásáról szóló 45.100/1931. I. M. számú (az Igazságügyi Közlöny XL. évfolyamának 196. oldalán közölt) rendeletben meghatározott alapelvek szolgálhatnak irányadókul. A javaslat minden kétséget kizáróan rendelkezik arról, hogy a pénzbírságot az elítélt fizetéséből kell levonni; a lakáspénz, a családi pótlék s a fizetés fogalma alá nem eső egyéb illetmény ebből a szempontból nem jön figyelembe. Önként érthető, hogy levonásra csak akkor kerül a sor, ha az elítélt a pénzbírságot — akár egy összegben, akár a pénzbírságot kiszabó határozat jogerőre emelkedését követő hónap első napja előtt részletekben — nem fizeti meg. A 12. §-hoz. A §. első bekezdése szabados szövegezésben összefoglalja azokat a rendelkezéseket, amelyeket az 1871 : VIII. t.-c. 26. §-a a hivatalvesztés közvetlen hatálya tekintetébeh megállapított. A §. második bekezdésében foglalt jogszabály szükségszerű következménye a javaslat 13.' §-ában foglalt rendelkezésnek, ez viszont lényegében megegyezik a hatályos joggal, amelyet a javaslat rendelkezése alá eső személyek tekintetében az 1912 : LXV. t.-c. 124. §-ának rendelkezései alapján az 1912 : VII. t.-c. 8. §-a tartalmaz. Ez a jogszabály ugyanis — a 13. §-nál felemlített okokból — lehetővé teszi azt, hogy a fegyelmi bíróság hivatalvesztés kiszabása esetében különös méltánylást érdemlő okokból fenntarthassa az elítéltnek vagy az utána állami ellátásra jogosultaknak ellátási igényét. Az ellátási igényre vonatkozó ez a kivételes rendelkezés természetesen nem érinti a hivatalvesztésnek fegyelmi