Képviselőházi irományok, 1931. XII. kötet • 812-886., I-VIII. sz.

Irományszámok - 1931-885. Törvényjavaslat a kir. ítélőbírák és a kir. ügyészség tagjai fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, továbbá a kir. bírósági és kir. ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségéről

885. szám. 483 lományba kell helyezni és egy éven belül rangjának és képesítésének meg­felelő állásba kell elhelyezni; ha pedig az ily állást nem fogadja el, szabály­szerű elbánás alá kell vonni. Ezt a rendelkezést megfelelően al­kalmazni kell abban az esetben is, ha a büntető bíróság ítéletének hivatal­vesztésre szóló rendelkezése újrafelvé­tel folytán hatályát veszti. Áthelyezés a közszolgálat érdekében, 15. §. Ha a fegyelmi eljárás során megállapítást nyert, hogy a fegyelmi felelősség alá eső tényleges szolgálatban álló személy működése eddigi szék­helyén vagy eddigi alkalmazásában, illetőleg annál a bíróságnál vagy ható­ságnál, amelynél eddig működött, az igazságszolgáltatás érdekével nem egyeztethető össze, — a fegyelmi bíró­ság feddésnek vagy pénzbírságnak fe­gyelmi büntetésül kiszabása mellett, úgyszintén fegyelmi vétség megállapí­tása nélkül •— még pedig ítélőbíróra nézve is — javasolhatja, hogy az igazságügyminiszter az illetőt eddigi minőségében vagy eddigi állásának megfelelő fizetési csoportba vagy fize­tési osztályba tartozó más székhelyre, illetőleg más bírósághoz vagy hatóság­hoz helyezze át. A fegyelmi bíróság jogerős határozatának az igazságügy­miniszterrel közlésétől számított hat hónap elteltével azonban ezen az alapon nincs helye áthelyezésnek. Az átköltözés költségeit fegyelmi vétség megállapítása esetében az áthe­lyezett viseli, egyébként az átköltözés költségeit az államkincstárból kell meg­téríteni. A jelen §. egyébként nem érinti a jogszabályoknak azokat a rendelkezé­seit, amelyek nem ítélőbírák áthelye­zésére vonatkoznak. A m. kir. szabadalmi bíróság ítélő­bíráinak és egyéb alkalmazottainak áthelyezése tekintetében a kereskede­lemügyiminiszter az igazságügy minisz­terrel egyetértve jár el. IV. A fegyelmi eljárást és a fegyelmi büntetés végre­hajtását kizáró okok. Lemondás, 16. §. Ha a fegyelmi felelősség alá eső személy állásáról és az őt, vala­mint az utána esetleg állami ellátásra jogosultakat megillető ellátási igények­ről a fegyelmi eljárás megindítása előtt vagy az eljárás tartama alatt, de az ügyet befejező határozat jogerőre emel­kedése előtt írásbeli nyilatkozatban lemond és lemondását az arra jogo­sított hatóság elfogadja, a fegyelmi eljárást nem lehet megindítani, a megindított eljárást pedig abba kell hagyni. Ha azonban a fegyelmi el­járást már megindították és a fegyelmi vétség súlyához képest hivatalvesztés kimondása látszik indokoltnak, a fe­gyelmi eljárást a lemondásra tekintet nélkül folytatni kell. A lemondás a vagyoni felelősséget nem érinti. Ha a lemondottat a közszolgálat körében újra alkalmazzák, a fegyelmi eljárást ellene haladéktalanul meg kell indítani, illetőleg az abbahagyott eljárást folytatni kell. Hálál, 17. §. Nem lehet megindítani, ha pedig már megindították volna, abba kell hagyni a fegyelmi eljárást, ha a fegyelmi felelősség alá eső személy a fegyelmi eljárás jogerős befejezése előtt meghal. Bűnvádi eljárás, 18. §. Ha a fegyelmi eljárás alatt oly jelenségek mutatkoznak, amelyek­ből valamely bűntett vagy vétség fennforgására lehet következtetni, az iratokat át kell tenni az illetékes kir. ügyészséghez. A bűnvádi eljárás folyamatbanléte alatt a bűnvádi eljárás tárgyává tett cselekmény miatt rendszerint nem lehet fegyelmi eljárást indítani, a meg­indított eljárást pedig fel kell füg­geszteni.. 61*

Next

/
Oldalképek
Tartalom