Képviselőházi irományok, 1931. XII. kötet • 812-886., I-VIII. sz.

Irományszámok - 1931-812. Törvényjavaslat a Madridban 1932. évi december hó 9-én kelt "Távközlés Nemzetközi Egyezményé"-nek becikkelyezéséről

34 812. szám. kaszában a kormányok az állam biztonságára veszélyes, vagy az ország törvényeit sértő, a közrendbe vagy a jóerkölcsökbe ütköző táviratok fetartóztatásán kívül az ilyen távbeszélgetések megszakításának jogát is megkapták. A negyedik fejezet cikkei (34-—39), amelyek a rádióközlés szolgálataira vonatkozó különleges határozatokat foglalják magukban, nagyjából az 1927. évi washingtoni rádiótávíró-egyezmény határozataival azonosak s a kölcsönös érintkezés, a zavarás, a segélykérés, a hamis és csalárd jelzések, a korlátolt szolgálat, valamint a katonai berendezésekre vonatkozó különleges határozatokat tárgyalják. Az ötödik fejezet egyetlen cikkből, a 40. cikkből áll, amely kimondja, hogy az Egyezmény 1934. évi január hó 1-én lép életbe. Arra nézve, hogy az egyes szerződő kormányok az értekezleten hány szavazati jogot gyakorolhatnak, az új egyezményben nincs intézkedés, mert a szavazati jog kérdésében nem sikerült megállapodásra jutni. Az értekezlet a kérdést ideiglenes jelleggel, vagyis csakis a madridi értekezletre való érvénnyel oly értelemben rendezte, hogy a független államok mindegyike egy-egy szavazati jogot gyakorol. A független államokon kívül egy-egy szavazati jog illeti meg a brit dominiumokat, Brit Indiát, Tuniszt, Marokkót és Németalföldi Indiát, a többi gyarmatokat pedig anyaországuk szerint csoportosítva még külön egy-egy szavazati jog. Kémetország és Szovjet-Oroszország részére, mivel e nagy birodalmaknak gyarmataik nincsenek, jelentőségüknél fogva egy második szavazati jogot biztosított a madridi értekezlet. A szavazati jog kérdésének végleges rendezését a legközelebbi értekezletig diplomáciai tárgyalások útján fogják a megoldásra előkészíteni. A legközelebbi értekezlet 1937-ben Kairóban lesz. Ami az Egyezményhez tartozó Távíró Szolgálati Szabályzatot illeti, az újítások közt első helyen az összebeszélt nyelvű (code) táviratozásnak a 10. cikkben megállapított új szabályait kell kiemelni. A kétféle, tíz- és ötbetűs rendszer közül a régebbi tízbetűst a madridi szabályzat megszüntette s kizárólag csak az ötbetűst tartotta érvényben. Erre a változásra azért volt szükség, mert a code-szerkesztés technikájának nagymérvű fejlődése következtében a felek két ötbetűs s különkülön is önálló értelemmel bíró codeszó összetétele útján kezdték az egy díj szónak számító tízbetűs codeszavakat képezni, ami a távíróigazgatások számára károsodást jelentett. A tízbetűs rendszer megszüntetése azért is indokolt volt, mert az új Ötbetűs code-ok a kereskedelem, ipar, stb. igényeinek épp úgy megfelelnek, mint a régi tízbetűsek s emellett a codeszavak rövidsége folytán a táviratok sokkal biztosabb és gyorsabb továbbítását teszik lehetővé. Hogy az új rendszer a közönségre a mai súlyos gazdasági helyzetben az eddiginél magasabb terhet ne jelentsen, az egységes ötbetűs rendszerű codetáviratok díját az értekezlet az európai díjrendszerű forgalomban a közönséges táviratok díjának 70%-ában, az Európán kívüli díj rendszerű forgalomban pedig a közönséges táviratok díjának 60%-ában állapította meg. (A díj eddig 75%, illetőleg 66% volt.) A díj leszállítás némi ellensúlyozásául a codetáviratok díjminimumát a madridi szabályzat az eddigi 4 szó helyett 5 szóban állapította meg. A távíróigazgatások érdekeinek megvédése, valamint a tisztességtelen verseny megakadályozása szempontjából igen nagyjelentőségű határozatok szerepelnek a Távíró Szabályzat 33. cikkében, amely eltiltja a kábel- és rádiótársaságokat mind az utólagos díj térítéstől, mind az előzetes kedvezmények nyújtásától, vagyis a rabat fizetésének bármely formájától. A közönség részére jelentős díjmérséklést biztosít a Távíró Szabályzat 55. cikke, amely a sürgős táviratok díját az eddigi háromszoros díj helyett a közönséges táviratok kétszeres díjában állapította meg. Középeurópa országai s így Magyarország szempontjából is jelentős határo-