Képviselőházi irományok, 1931. X. kötet • 724-804. sz.

Irományszámok - 1931-803. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó útján elkövetett felhatalmazásra hivatalból üldözendő kétrendbeli rágalmazás vétségével gyanúsított Lázár Miklós országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

803. szám. 463 ródjék az útból, adja át helyét a kijelölt utódnak, vonuljon bolondokházába, nyugdíjba, fészkes fülemülébe, mert addig, amíg meg nem törik, amíg le nem törik, amíg pardont nem kér, nincs vége a hajtóvadászatnak !« »A magyar közigazgatásban ilyen esztelen, szívtelen hajszára nincs példa !« »A belügyminiszter kemény kezében van a spongya, amely a pestmegyei vái megyeháza és pesterzsébeti városháza homlokáról letörli azt az i betűt, amely az igazságot a gazságtól megkülönbözteti.« » . . . megkérdezzem a belügyminiszter urat, mikor rendel el vizsgálatot a pesterzsébeti embervadászat ügyében a szervezett embervadásztársaság és ezeknek hitvány eszközei ellen?« II. »Chikán polgármester élethalálharca négy év óta tartja izgalomban Pestszenterzsébet nyolcvanezer lakosát«. »Amikor Chikán polgármester hathavi kényszerű távollét után elfoglalta hivatalát, senki sem gondolt arra, hogy ez a tekintélyromboló, célzatos hajsza újra fellángolhat és ismét elkeseríti és fellázítja a nyolcvanezer lakosú város társadalmát ! Pestszenterzsébet polgársága a kiegyenlítő békét áhítva, képviselőtestülete útján abba is beleegyezett, hogy a megüresedett főjegyzői és helyettespolgármesteri állásra Erdélyi Lóránt alispán meghitt és benső barátját, Helle László vm. tb. főügyészt válasszák meg«. » . . . Helle László irányította a Chikán elleni támadásokat, amelynek keresztülvitelére kétes egzisztenciák és büntetett előéletű emberek vállalkoztak. Erdélyi alispán erre a jelenlévők tanúsága szerint a következő megdöbbentő választ adta : Hellének a Chikán elleni támadások megindítására én adtam megbízást és azért kívánom, hogy az én bizalmas emberem kerüljön a pest szenterzsébeti városházára, hogy mindenről kimerítő és megbízható információkat kapjak.« »Az ügyészség e megszüntető határozatának példátlan következménye az volt, hogy most már az alispán rendelt el újabb vizsgálatot Chikán ellen és az iratokat immár másodszor további eljárás lefolytatására visszaküldte a pestvidéki ügyészségnek !« »Kinek az érdekében áll, hogy Chikán elpusztuljon a föld színéről, ki volt e sötét hajszák mozgatója a láthatatlan kéz, mely a névtelen levélírók hadseregét vezényelte és a támadásokat ma is irányítja ! Miért nem indult meg nyomozás abban az irányban, hogy a névtelen leveleket melyik irodában, ki szerkeszti és gépeli le? A pestmegyei közigazgatás nagyobb dicsőségére az összes felvetett kérdésekre tényállításokat, neveket, címeket sugdosnak egymás fülébe az emberek. Mi nem sugdosunk, kimondjuk, amit gondolunk, mert azt akarjuk, hogy ez a közbotrány minden tekintetben felderíthető legyen és a független bíróság mondhasson ítéletet bűnösök és ártatlanok felett. Kimondjuk elsősorban Erdélyi Lóránt alispán nevét és készek vagyunk bizonyítani, hogy Helle László polgármesterhelyettest ő bízta meg a Chikán polgármester nyugdíjbakényszerítésére irányuló engesztelhetetlen hajsza megindításával és megszervezésével. Kimondjuk és készek vagyunk bizonyítani, hogy Helle László polgár mesterhelyettes az ember vadászatnak a Spiritus rektora«. A cikkek egész tartalma, de különösen ezek a kitételek az 1914 : XLI. t.-c. 1. §-ába ütköző, a 3. §. 2. bekezdés 1. és 2. pontja szerint minősülő és a 9. §. 6. pontja értelmében felhatalmazásra hivatalból üldözendő kétrendbeli rágalmazás vétségének jelenségeit látszik feltüntetni. A m. kir. belügyminiszter mint a sértettek felettes hatósága, a felhatalmazást 1934. évi április hó 10-én IV. 121.562/1934. szám alatt megadta. A szóbanforgó hírlapi közlemények közül az első Lázár Miklós aláírással, a második pedig névtelenül jelent meg. A névtelenül megjelent cikk szerzőjét a szerkesztőség erre felhatalmazott tagja felhívás dacára sem nevezte meg és a cikkek kéziratát nem szolgáltatta be, így a sajtójogi felelősség Lázár Miklós országgyűlési képviselőt részben mint szerzőt, részben mint felelős szerkesztőt terheli a St. 33. és 35. §-ai értelmében.