Képviselőházi irományok, 1931. IX. kötet • 688-723. sz.

Irományszámok - 1931-710. Törvényjavaslat a magyar tengeri kereskedelmi hajók személyzetének szolgálati rendtartásáról

710. szám. 295 A 52. §-hoz. Ennek a §-nak rendelkezései szintén megfelelnek a nagy tengerészállamok szolgálati rendtartásaiban idevonatkozóan foglalt rendelkezések^ nek ; az előbb emiitett olasz és német rendtartáson felül az 1926. évi francia tengerészeti rendtartás 49. §-a is hasonlóképen rendelkezik, a tengerészeti segélyalapnak juttatván a megszolgált bért is. Ily szigorú intézkedések nélkül a tengeri hajók rendje fenntartható nem volna. Az 53. §-hoz. Az Editto V. cikkének 11. §-a, a német Seemannsordnung 60—62. §-ai, az olasz Nemzeti Munkaszerződés 52. cikke, a francia tengerészeti rendtartás 79. és következő §-ai tüzetesen szabályozzák a megbetegedett tengerész jogviszonyait. Az 1931 : IV. törvénycikkbe iktatott, a tengeri hajók tulajdonosainak felelősségére vonatkozó brüsszeli egyezmény egyes rendelkezései is idevágnak, úgyszintén a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által a tengerészek hazaszállítása tárgyában kidolgozott genfi egyezménytervezet 4. cikke is. A javaslat ezen a téren emberséges megoldásokat keres mindaddig, amíg a 110. §-ban adott felhatalmazás alapján külön jogszabályokkal nem lesz rendezhető a hajószemélyzet betegségi, baleseti, öregségi, rokkantsági, özvegységi ós árvasági biztosítása. Az 54. §-hoz. Ennél a rendelkezésnél a javaslat nem kíván eltérni az Editto VII. cikke 42. és 43. §§-aiban foglalt elvektől, amelyek a hajószemélyzet rabszolgaságba vagy fogságba jutott tagjának kiváltása érdekében a hajót kötelezték kétszáz forintig terjedhető váltságösszeggel való hozzájárulásra, sőt ezt a részleges hajókár fogalmi körébe is-vonja, amikor akként rendelkezik, hogy az ekként kifizetett összeg a hajót vagy a rakományt terheli, aszerint, amint a tengerész a hajó vagy a rakomány érdekében küldetett ki, feltéve, hogy ez és az biztonságba jutott. } Az 55. §-hoz. Ez a §. a hajószemélyzet tagjának elhalálozásával kapcsolatos jogviszonyokat rendezi, figyelemmel az Editto VII. cikkének 37. és 41. §-aira, valamint a német Seemannsordnung 64. §-ára és az 1897. évi rendtartástervezetünk 63. és 64. §-aira. Az 56—57. §§-olchoz. Az itt foglalt rendelkezések szorosan véve nem tartoznak a tengerészrendtartás körébe, ezeknek a nemzetközi egyezményeken alapuló rendelkezéseknek beillesztését azonban indokolttá teszi az a követelmény, hogy a hajószemélyzet a szolgálati jogviszonyára vonatkozó fő szabályokat együttes összeállításban láthassa. Az 58. §-hoz. A Nagy Ferenc-féle tengeri magánjogi törvényjavaslat 340. §-a azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a hajószemélyzet járandóságai utazás közben egyáltalában nem és az utazás befejeztekor is csak a még kijáró összeg feléig foglalhatók le. Már az 1854. évi, illetőleg az 1894. évi angol Merchant Schipping áct 234., illetőleg 253. cikke tartalmazott ilyen rendelkezést és pedig az öt shillinget meghaladó követelésekre nézve. A többször idézett 1926. évi francia tengerészeti rendtartás 66. cikke szerint a tengerész fizetése vagy bére nem foglalható le és nem engedményezhető és legfeljebb — kivételesen —• egynegyed részében foglalható le köztartozásra, a nyugdíjalap javára, a tengerészeti hatóság hozzájárulásával élelmezésből vagy lakásjogviszonyból eredő követelésekre, továbbmenően a hajótulajdonos javára fennálló kártérítési vagy előlegkövetelések, végül tartásdíjak fejében. A javaslat ebben a tekintetben magáévá teszi a Nagy Ferenc-féle javaslat indokolásában foglalt azt az álláspontot, hogy attól a tengerésztől, akinek az utazás alatt még megkeresendő bére már előre le van foglalva és aki ennélfogva nehéz munkáját csak a hitelező javára végzi, nem tételezhető fel, hogy éppoly gondossággal fog eljárni, mint az, aki arra számíthat, hogy munkájának gyümölcsét maga fogja élvezni, viszont az utazás befejezte után ez a szempont már kevésbbé jöhet tekintetbe. - ". -