Képviselőházi irományok, 1931. IX. kötet • 688-723. sz.

Irományszámok - 1931-710. Törvényjavaslat a magyar tengeri kereskedelmi hajók személyzetének szolgálati rendtartásáról

710. szám. 287 menyekben említett számos kérdésnek részletes és kimerítő törvényhozási szabályozása fog szükségessé válni, amely szabályozás egyelőre, amíg nincsenek tengeri hajóink — hangsúlyozta ez a jelentés •— nem lenne indokolt. Akkori hivatali elődöm ennélfogva arra kérte az országgyűlést, hogy ez egyezménytervezetek és ajánlások tartalmát vegye tudomásul, azonban további intézkedést egyelőre mellőzzön. A képviselőház és a felsőház az 1928. év folyamán letárgyalván hivatali elődömnek ezt a jelentését, azt tudomásul vette. Időközben azonban változások állottak be. Az utolsó években ismét alakultak és működtek, illetőleg működnek magyar tengerhajózási vállalatok és azok a kedvezmények, amelyek a magyar tengeri lobogó alatt járó hajókra egyéb jogszabályokkal biztosítvák, nem teszik kizárttá azt a feltevést, hogy tengerhajózási vállalataink a közel jövőben még szaporodni is fognak. Ennélfogva a most említett, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által előkészített tervezetek és ajánlások sok tekintetben igen üdvös rendelkezései kétségtelenül méltók arra, hogy az önálló magyar tengerészrendtartás keretei közé már most be legyenek illesztve. Ehhez képest törvényjavaslatom kidolgozásánál mind a fentebb említett brüsszeli egyezményekben, mind a most említett genfi egyezménytervezetekben és ajánlásokban foglalt joganyagra is figyelemmel voltam, úgyhogy a magyar tengerészrendtartás ezek után a nemzetközi munkajog modern követelményeinek is teljes mértékben igyekszik megfelelni. Nemcsupán a nagy tengerészállamoknak, hanem a tengerparttal nem bíró államok legnagyobb részének is az utolsó évtizedekben új tengerészrendtartásuk készült. Az 1902. évi június hó 2-án kelt német Seemannsordnung, az 1931. évi március hó 21-én kelt, a tengerészszemélyzet szegődtetésére vonatkozó olasz Nemzeti Munkaszerződés, az 1926. évi december hó 15-én életbelépett új francia tengerészrendtartás a modern szociális követelményeknek megfelelő rendelkezéseikkel elől járnak a tengerészrendtartások között. Az ezekből kiszűremlő tanulságokat szintén nem mellőzhettem a magyar tengerészrendtartás megalkotásánál. Mindazonáltal a legértékesebb anyagot mégis csak a tenger jogunk alapjait alkotó code de commerce és az Editto szolgáltatja, mert ezek a régi rendelkezések sok tekintetben, ha nem is mindenben, még ma is figyelembe jöhetnek, nagyon természetes azonban, hogy az elavult rendelkezéseket ki kell küszöbölni belőlük. Ekként törvényjavaslatom nemcsupán a nagy tengerészállamok szolgálati rendtartásait, nemcsupán a legújabb tengerjogi nemzetközi egyezményeket és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet ajánlásait vette figyelembe, hanem élő tengerjogunk immár ősinek mondható alapvető szabályait is megtartotta, nemcsupán a hagyományok iránt való tisztelet érzésétől vezettetve, hanem abból a meggondolásból is kiindulva, hogy a vérünkbe átment, közel évszázados magyar bírói gyakorlattal is szentesített tengerészszolgálati jogszabályok teljes félretolása szakítást jelentene a magyar tenger joggal is, szakítás helyett tehát inkább ezeknek az alapvető jogszabályoknak a modern élet követelményéihez mért átalakítását, pusztítás helyett a reáépítést tűztem ki fő célomul. A bemutatott tervezet I. fejezetének élén etikai szabály áll, a lobogó becsületének szabálya. Ily etikai szabályokat az Editto is tartalmazott. A hajóparancsnokra vonatkozó későbbi szakaszok is igyekeznek a magyar tengerészet hagyományos szellemét exponálni. Az I. fejezet a hajószemélyzet minden tagjára vonatkozó jogszabályokat öleli fel és tüzetesen, külön rendelkezik a hajóparancsnok közigazgatási és magánjogi jogköréről. Ez a fejezet a hajószolgálati szerződésekre vonatkozó tüzetes rendelkezéseket tartalmazza, figyelemmel élő tengeri jogunk rendelkezéseire, de figyelemmel a modern munkajog elveire is. Ezeknél — mint kiemeltem — az 1928-ban a parlament elé vitt genfi ajánlásokra is különös figyelemmel voltam, úgyhogy az