Képviselőházi irományok, 1931. IX. kötet • 688-723. sz.

Irományszámok - 1931-710. Törvényjavaslat a magyar tengeri kereskedelmi hajók személyzetének szolgálati rendtartásáról

272 710. szám. nakokban vagy egyéb mentőeszközök­ben való elhelyezéséről és a lehető­ség szerint a rakomány legértékesebb részének megmentéséről is gondosko­dott. Csak ezek után, utolsónak hagy­hatja el hajóját. A hajó ily elhagyásáról köteles a hajótulajdonosnak, a m. kir. tenge­részeti hivatalnak s az elért száraz­földhöz legközelebb eső m. kir. konzu­látusnak haladéktalanul jelentést tenni. Hajóút. Űtmegtétel módja. 74. §. A hajóparancsnok a megsza­bott utat, mihelyt csak lehetséges, megkezdeni s szükségtelen késedelem nélkül befejezni köteles. A megszabott hajóútról letérnie, abból kitérnie és az előre megszabott kikötőhelyeken kívül más kikötőhelyeken kikötnie csak gépüzemanyag, élelmiszer, ivóvíz felvétele vagy más fontos hajózási okból, továbbá akkor szabad, ha ez emberélet, a rakomány vagy más hajó megmentése végett szükséges. Ha az utat a megszabott irányban foly­tatni, vagy a rendeltetési helyen kikötni nem lehet, a hajóparancsnok köteles a leggyorsabb s legcélravezetőbb mó­don kikérni a hajótulajdonosnak vagy a legközelebb fekvő helyen tartózkodó képviselőjének utasítását. Ha ez nem lehetséges, vagy utasítás kellő időben nem érkezik, a hajóparancsnok jogo­sítva, van legjobb belátása szerint, a reábízott érdekeket szemelőtt tartva, az utazást vagy más irányban folytatni, vagy valamely alkalmas kikötőben befejezni, vagy az akadály megszűn­tét valamely útbaeső kikötőben be­várni, vagy végül az anyakikötőbe, illetőleg a kiindulás helyére visszatérni. Mentési kötelezettség. Tengeri segély nyújtása. 75. §. A hajóparancsnok köteles a tengeren vagy a belvízen veszély­ben levő hajónak, személyzetének s utasainak s életveszély között talált minden személynek, a fennálló nem­zetközi egyezmények rendelkezéseit szem előtt tartva, segélyt nyujtani­f élté ve, hogy ezt saját hajójának, sze, mélyzetének és utasainak komoly ve­szélyeztetése nélkül megteheti. A hajószemélyzet szerződtetése és el­bocsátása. 76. §. A hajószemélyzetet a hajó­parancsnok szerződteti és bocsátja el. A tisztikar szerződtetésénél és el­bocsátásánál a hajótulajdonos kíván­ságát lehetőleg teljesíteni köteles. A gépszemélyzet tagjait lehetőleg a főgépésszel egyetértve kell szerződtet­nie és elbocsátania. A hajószemélyzet tagját a szolgá­lati szerződés megkötése után nyom­ban köteles a hajóparancsnok a sze­mélyzeti jegyzékbe felvenni és ebben köteles a hajószolgálati szerződés lé­nyeges tártalmát tüzetesen megjelölni, ha pedig a szerződést külön okiratba foglalták, ezt a személyzeti jegyzék­ben külön meg kell említeni. Az alkalmazás tényét, valamint a szolgálatból kiválás időpontját a hajó­parancshokköteles a szolgálati könyvbe, illetőleg az ideiglenes tengeri utazási engedélybe bejegyezni. A hajóparancsnok a személyzeti jegyzékbe foglalt szerződést a m. kir. tengerészeti hivatalnak, ha pedig a szerződést külföldön kötötték, az illető m. kir. követségnek, illetőleg konzulátusnak láttamozás végett be­mutatni köteles. Fegyelmi hatalom. 77. §. A hajószemélyzet s a hajószol­gálatra mások által alkalmazott sze­mélyek a szolgálatba lépéstől annak megszűnéséig a hajóparancsnok fe­gyelmi hatalma alatt állanak. A hajóparancsnok fegyelmi hatal­mát egészen vagy részben visszavoná­sig a rangban következő fedélzeti tisztre átruházhatja. Fegyelmi hatalma folytán a hajó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom