Képviselőházi irományok, 1931. VIII. kötet • 569-687. sz.

Irományszámok - 1931-635. A képviselőház pénzügyi, közigazgatási, közjogi, igazságügyi, valamint véderő biztotságának együttes jelentése "a közszolgálati alkalmazottaknak és a honvédség tagjainak, valamint mindezek hozzátartozóinak ellátását szabályozó rendelkezések módosításáról" szóló 622. számú törvényjavaslat tárgyában

290 635. szám. 1-ső melléklet a 635. számú irományhoz. Kisebbségi vélemény. Alulírott képviselők, a «közszolgálati alkalmazottaknak és a honvédség tagjainak, valamint mindezek hozzátartozóinak ellátását szabályozó rendelkezések mómódosításáról» szóló 622. számú törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául sem fogadjuk el. A törvényjavaslatnak azt a célt kellett volna szolgálnia, hogy egyfelől rendezze és összhangba hozza a magyar állam és a közületek nyugdíjjogosultjainak jogos megélhetési igényét a magyar állam teherbíróképességével, másrészt intézményes biztosítékokat teremtsen az álláshalmozások ellen. Ezt a két célt a törvényjavaslat el nem éri, ellenben a tisztviselői függetlenség szempontjából rendkívül veszedelmes intézkedéseket tartalmaz, mert lehetővé teszi, hogy köztisztviselők fegyelmi ok nélkül nyugdíjaztassanak és ezzel az egész köztisztviselői kart a mindenkori kormányok engedelmes politikai eszközévé teszi, megfosztja őket állampolgári szabadságuktól és megfosztja őket attól a leheoőségtől, hogy politikai véleményüknek mindenkitől függetlenül adhassanak kifejezést. A javaslatnak ez a rendelkezése, amely végelbánás alá vonhatja azt, aki a 2. §. (2) bekezdésének b) pontja szerint «a szükséges szakképzettséggel, szorgalommal nem rendelkezik», vagy —• ami a legsérelmesebb — «egyéb fontos kellékek hiánya miatt szolgálatát a megkívánt mértékben nem látja el», voltaképpen nem egyéb, mint a mindenkori kormányzat tagjainak adott az a jog, hogy a nekik nem tetszőket az aktív közszolgálatból eltávolítsák. Ezen a 3-as, illetve 5-ös bizottság sem változtathat, annál kevésbé, mert ezeket a bizottságokat maga a miniszter alakítja. Ez nem a közalkalmazottak érdekvédelmi szerve, hanem éppen a köztisztviselők eme szakaszban statuált politikai függőségénél fogva, a mindenkori politikai hatalom készséges kiszolgálója. De különösen sérelmessé és egyben antiszociálissá teszi ezt az intézkedést az a kivétel, amelyet a (9) bekezdés statuál, hogy a VI. fizetési osztálytól felfelé ezeket a kényszernyugdíjazásokat alkalmazni nem óhajtják. A javaslat 3. §-a nem tartalmaz kielégítő intézkedést az álláshalmozás ellen. Azok helyett a körülírások helyett, amelyeket a javaslat használ, világosan és egyszerűen azt kellene kimondani, hogy «közpénztárból két fizetést senki sem húzhat és nem kaphat aktív alkalmazást közületnél az, akinek közületi nyugdíja van». Hiányzik a javaslatból annak kimondása, hogy «országgyűlési képviselő képviselőségének tartama alatt közpénztárból más illetményben, tehát nyugdíjban sem részesülhet». A legnagyobb mértékben aggályosnak tartjuk a javaslat 7. §-át, amely a kényszernyugdíjazások lehetőségét kiterjeszti a bírákra és ügyészekre is. Éppen