Képviselőházi irományok, 1931. VIII. kötet • 569-687. sz.

Irományszámok - 1931-631. Törvényjavaslat a Budapesten 1931. évi november hó 28. napján kelt magyar-lengyel légiforgalmi egyezmény becikkelyezéséről

631. szám. 223 államok jogát tartani, hogy főként hosszabb vonalakon repülő és sok utast szállító gépeknél szükség esetében a rádiókészülékkel való felszerelést kötelezővé tehessék. A 9. cikk rendelkezéseit honvédelmi és közbiztonsági szempontok indokolják. A 10. cikket és a 14. cikk 1. bekezdését vámszaki szempontok indokolják. A 11. cikk és a 22. cikk a postaszállítás, továbbá az egyezmény alkalmazása körül felmerülő s főként a vámalakiságokra vonatkozó részletek szabályozását az illetékes igazgatások közvetlen megegyezésének tartja'fenn, ami által elkerülhető, hogy ezek a részben nemzetközileg amúgy is általában szabályozott, részben alárendeltebb jelentőségű kérdések minden egyes esetben a nehézkesebb államközi megegyezés útján nyerjenek szabályozást. A 12. cikk külön is biztosítja az állam területi szuverenitásából folyó azt a jogot, hogy az állam erre illetékes hatóságai útján saját területén a másik szerződő állam légi járóműveit át vizsgált áthat ja s a megkövetelt okmányokat ellenőriztetheti. A 13. és a 14. cikk 3. és 4. bekezdésének felvételét forgalmi szempontok indokolják. A 15. cikk, mint az már a magyar-olasz légiforgalmi egyezmény becikkelyezése tárgyában készített törvényjavaslat megfelelő rendelkezésének indokolásánál részletesen kifejtést nyert, megfelel a magyar légiforgalmi jogszabályok amaz intézkedésének, hogy az ország határait kizárólag az előre kijelölt határkapukon szabad átrepülni. A 16. és 17. cikkek rendelkezései azt célozzák, hogy a légijáróművekről csak oly tárgyakat és anyagokat s csak akként lehessen ledobni, hogy azok személyekben vagy javakban kárt ne okozzanak. A 18. cikk megfelel annak a külföldön általában követett joggyakorlatnak, amely a légijárómű nemzetiségének megállapítását ahhoz köti, hogy az mely államban lajstromoztatott, ezzel kapcsolatosan a 2. bekezdés pedig a kettős lajstromozás elkerüléséről és általában arról intézkedik, hogy valamely légijárómű mikor lajstromozható. . A 19. cikk rendelkezései eddigi légiforgalmi egyezményeinkben (osztrák, olasz) nem fordultak elő, azonban a külföldi modern légügyi egyezmények legnagyobb részében ez a rendelkezés már fellelhető. Indokolását abban a törekvésben leli, hogy a légiforgalom zavartalansága a lehetőség szerint mennél jobban biztosíttassék. A 20. cikk rendelkezései megfelelnek a nemzetközi joggyakorlatnak. A 23. cikk az egyezmény értelmezése és alkalmazása körül felmerülő vitás kérdések eldöntését választott bíróságra bízza. Bár a külföldi egyezmények egy része a vitás kérdéseket a Hágai Állandó Bíróság elé vinni rendeli, mégis az, hogy egyrészt alárendeltebb természetű kérdéseknek az említett bíróság elé terjesztése nem látszik indokoltnak, másrészt mert az e' bíróság előtti eljárás éppen annak nagy szervezete miatt hosszadalmas és nehézkes, inkább a választott bírósági eljárásban való megállapodást állította —- mint célszerűbbet — előtérbe. Ezért a meghatalmazottak ez utóbbi megoldás mellett döntöttek már csak azért is, mert a nemzetközi bíráskodásban szerzett tapasztalatok szerint ily esetben a választott bírósági eljárás kevesebb költséggel jár, mint a Hágai Állandó Bíróság igénybevétele. A 23. cikknek a bíróság összetételére és az eljárás módozataira vonatkozó rendelkezései megfelelnek a külföldi egyezmények hasontárgyú rendelkezéseinek. A 24. cikkben foglalt egyévi felmondási határidő megfelel ama határidőnek, amelyet a legtöbb ily tárgyú külföldi egyezmény elfogad. A pótjegyzőkönyv l/a. pontja megállapítja, hogy az egyezmény rendelkezései a saját hajtóerővel nem bíró légi járóművekre (szabadléggömb, vitorlázó repülőgép, stb.) csak annyiban vonatkoznak, amennyiben azt ezek sajátos természete