Képviselőházi irományok, 1931. VIII. kötet • 569-687. sz.
Irományszámok - 1931-629. Törvényjavaslat a zugírászatról
192 629. szám. Jelentékeny eltérés, mégpedig a szigorítás irányában az is, hogy a javaslat nem korlátozza az üzletszerű vagy díjért kifejtett tevékenységre a zugírászat tényálladékát, hanem büntetni rendeli azt is, aki bármi más — nem vagyoni — ellenszolgáltatásért fejt ki ily tevékenységet. Ki kell emelni, hogy az üzletszerűség egyáltalában nem tartozik a zugírászat alaptényálladékához a javaslat szerint. Nem szükséges tehát, hogy a tettes elhatározása arra irányuljon, hogy keresetképpen — ha csupán alkalmi vagy mellékkeresetképpen is •— állandóan űzze a zugírászatot. Az üzletszerűségnek a javaslatban csupán súlyosabb büntetési tételt maga után vonó jelentősége van (2. §.). Már az 1912 : UV. t.-c. 16. §-a szerint sem feltétlen tényálladéki eleme a zugírászatnak az üzletszerűség. Következetesebb tehát a javaslat, mely az üzletszerűséget egészen kiemeli az alaptény álladókból. A hatályban levő elkobzási szabályok szigorítását foglalja magában az 1. §-nak az a rendelkezése, mely szerint az ügyvédség gyakorlására vagy jogcselekmény végzésére való jogosultság látszatának keltésére szánt eszközt (címtáblát, nyomtatványt, bélyegzőt stb.) akkor is el kell kobozni, ha nem az elítélt tulajdona. Ez a rendelkezés túlmegy a Btk. 61. §-án, mely az elkobzást általában arra az esetre korlátozza, ha az elkobzás alá eső tárgy a tettesnek vagy részesnek tulajdona. De túlmegy a most idézett rendelkezésen a javaslat annyiban is, hogy nem teszi az elkobzás feltételévé azt, hogy az elkobzás alá eső nyomtatványt vagy bélyegzőt használták-e a jogosultság látszatának keltésére. Mindkét irányban fokozza a javaslat a megtorlás hatályosulását. Az elkobzásról rendelkező szabály az általános elveknek megfelelően csak bűnösséget megállapító ítéletben kerülhet alkalmazásra. Nincs tehát helye ily elkobzásnak abban az esetben, ha valakit az ügyvédség gyakorlatától felfüggesztenek vagy büntető ítélet esetén kívül az ügyvédség gyakorlatától elmozdítanak. Ha azonban az ily egyén továbbra is használja az ügyvédség gyakorlásának látszatát keltő eszközt, pl. az ügyvédi címtáblát vagy ügyvédi minőséget feltüntető nyomtatványt, bélyegzőt stb., ezzel a magatartásával önállóan létesíti a zugírászat tényálladékát és az e miatt történő elítéléssel kapcsolatban az elkobzást is el kell ellene rendelni. A szigorításon felül továbbfejlesztése a hatályos jognak a javaslat 1. §-a annyiban is, hogy szabatosabbá teszi a zugírászat tényálladékának meghatározását abban a részében, amely megfelel a hatályban levő jogszabálynak. így az ügyvédség körében felmerült kívánalomnak megfelelően azt mondja ki a javaslat, hogy az követ el zugírászatot, aki anélkül, hogy erre mint bejegyzett ügyvéd vagy egyébként jogosítva volna, az 1. §-ban megjelölt cselekményt az ott meghatározott módon követi el. Szabatosabb ez a szöveg annyiban, mert világossá teszi, hogy az is elkövetheti a zugírászatot, aki ügyvédi képesítéssel rendelkezik ugyan, de nincs jogosítva az ügyvédség gyakorlására vagy azért, mert nem jegyezték be ügyvédi kamara névjegyzékébe, vagy azért, mert az ügyvédség gyakorlásától felfüggesztették vagy elmozdították. A javaslatnak ez az álláspontja különben folyik a 2. és 3. §. rendelkezéseiből is, melyek szerint súlyosabb büntetési tétel alapja az a körülmény, ha a zugírászatot az ügyvédség gyakorlásától felfüggesztett vagy elmozdított ügyvéd követte el, másfelől abban az esetben, ha a zugírászatot az ügyvédség gyakorlásától felfüggesztett ügyvéd követte el, a felfüggesztés időtartamát legalább három évvel meg kell hosszabbítani, hacsak a törvényben meghatározott kivételes eset nem forog fenn. Szabatosabbá teszi a javaslat 1. §-a továbbá az 1912 : UV. t.-c. 16. §-ának azt a szövegezését is, amely szerint zugírászatot követ el az is, aki anélkül, hogy erre jogosítva volna, feleket képvisel vagy beadványokat szerkeszt, avagy erre ajánlkozik. Hasonlóképpen szabatosí-