Képviselőházi irományok, 1931. VIII. kötet • 569-687. sz.

Irományszámok - 1931-629. Törvényjavaslat a zugírászatról

629. szám. 189 Melléklet a 629. számú irományhoz. Indokolás „a zugírászatról" szóló törvényjavaslathoz. I. ALTALÁNOS INDOKOLÁS. Az ügyvédi kamarák és az ügyvédségnek egyéb érdekképviseleti szervei állandóan sürgetik az ügyvédség megélhetését nehezítő zugírászat leküzdésére alkalmas törvényhozási rendszabályokat. A zugírászat nem az egyetlen tényezője ugyan az ügyvédség közismert súlyos helyzetének, de kétségtelen, hogy hívatlan elemek betolakodása a jogéletnek arra a területére, amelyet a törvényhozás a szaktudással rendelkező és fegyelmi felelősséggel tartozó ügyvédek részére tartott fenn, lényegesén hozzájárul az ügyvédség anyagi helyzetének megromlásához. Már ez a megfontolás eléggé indokolja a törvényhozás állásfoglalását a zugírászattal szemben. De még nagyobb a jelentősége az általános közérdeket szem előtt tartó törvényhozás nézőszögéből annak a ténynek, hogy a zugírászat veszélyezteti a jogi forgalom biztonságát, amikor szaktudással nem rendelkező, kellő erkölcsi színvonalon nem álló, a megbízhatóság feltételeit nélkülöző elemek végeznek olyan cselekményeket, amelyek a törvényhozás megítélése szerint megnyugvással csak ügyvédekre bízhatók. Ennek a területnek meghatározásában a hatályos jog nagy tartózkodást tanúsít, ami a mai viszonyok közt már nem mutatkozik kellően indokoltnak. A polgári perrendtartás életbeléptetéséről szóló 1912 : LIV. t.-c. 16. §-a értelmében csak az követ el zugírászatot, aki — az ott megjelölt körülmények között — feleket képvisel, részükre beadványokat szerkeszt vagy erre ajánlkozik, úgyszintén az, aki az ügyvédség gyakorlására való jogát színleli. Az ügyvédség részére büntetőjogi védelemmel biztosított működési körnek ez mindenesetre igen jelentős része, mert főleg a vitás jogügyekre terjed ki, amelyeknek intézése során az esetleges tévedés vagy mulasztás súlyos, gyakran alig helyrehozható következményekkel jár. A jogi forgalom biztonsága azonban nem érheti be azzal, hogy a felek érdekei a vitás ügyekben szakképzett és megbízható kezek gondozására legyenek bízva. Hasonlóan fontos érdek az is, hogy az ügyek vitássá válása előtt is olyanok végezzék a jogi következményekkel járó cselekményeket, vagy legalább is olyan személyek támogassák a közvetlenül érdekelteket az ily cselekmények végzésében, akik erre képzettségüknél, erkölcsi felfogásuknál és fegyelmi felelősségüknél fogva elsősorban hivatottak. Az újabb irányzat egyébként is nagy súlyt helyez a megelőzés elvének érvényesülésére. Különösen nagyfontosságú ez az elv