Képviselőházi irományok, 1931. VII. kötet • 509-568. sz.

Irományszámok - 1931-551. A képviselőház közigazgatási bizottságának jelentése a m. kir. belügyminiszternek a kivándorlók szállítására engedéllyel bíró különböző külföldi hajóstársaságok engedély-okmányainak 10 évre, vagyis 1942. évi december hó 31-éig való meghosszabbítása ügyében az1909:II. t.-c. 6. §-a értelmében tett jelentése tárgyában

314 551. számhatja, avagy megszoríthatja, — a meghosszabbításnak ezen újabb módon történt eszközlése természetesen nem érinti. Az engedélyezett hajóstársaságok budapesti irodáinak működése a kivándorlási biztos állandó ellenőrzése alatt áll és többízben meg lett vizsgálva. A kivándorlóknak Budapestről történő útbaindításánál a kivándorlási biztos vagy megbízottja minden alkalommal jelen van. Amíg nagyobb kivándorlás volt, a kivándorló transzportok időközönkint egészen a behajózási kikötőig és néha hajón is az amerikai kikötőig el lettek kísérve a magyar királyi belügyminiszter úr által ellenőrzés céljából kiküldött hatósági személy által; ezen kiküldetések azonban az 1932. év folyamán a költségekre szükséges fedezet hiányában mellőzendők voltak. A kivándorlók szállítását, behajózását, elhelyezését és ellátását illetőleg nagyobb panasz az utóbbi években nem merült fel. Az útlevélkiállító hatóságok működése és a határszéli állomásokon a kivándorlókkal szemben követett útlevélkezelési eljárás is ellenőrizve lett. A jogosulatlan kivándorlás meggátlása és a kivándorlásra csábító ügynökök működésének megszüntetésére az eddigi gyakorlatnak megfelelően állandó gond fordíttatik. A tengerentúli kivándorlás 1932. évi adatait illetőleg a csatolt I., II/a., II/b. és III. számú kimutatások adnak felvilágosítást. Mint az I. számú kimutatásból látható, dacára annak, hogy az itthoni nehéz kereseti viszonyok miatt a kivándorlási hajlam megvan, mégis a kivándorlás évről-évre rohamosan csökken, minek főoka úgy az európai, mint a tengerentúli államok fokozott elzárkózása a bevándorlókkal szemben. Ennek következtében a kivándorlók létszámát az 1932. évben messze meghaladta az európai kontinens államaiból és a tengerentúli államokból hazatérő visszavándoroltak létszáma. Nevezetesen a tengerentúlra menő kivándorlóknak a becsatolt kimutatásokkal igazolt létszáma mellett az Európa államaiba menő kivándorlók száma mindössze 119-ettett ki, tehát az 1932. évben kivándoroltak összesen 837-en. E kivándorlási számaránnyal szemben az Európa államaiból 1932. évben hazatért visszavándorlók száma 763-at, az Amerikából jött vissz avándorlók száma 1427-et, az egyéb földrészről jött visszavándorlók száma pedig 25-öt tett ki. A visszavándoroltak összes létszáma tehát 2215, vagyis 1378-al több, mint a kivándorlók száma. Mint érdekes jelenség megemlítendő, hogy az eddig, mint bevándorlási állam szereplő Északamerikai Egyesült Államokban a kivándorlás-az 1931. év óta nagyobb, mint a bevándorlás, úgyhogy az 1931. évben 280.679 bevándorlóval szemben a kivándorlók száma 290.916-ot tett ki, míg az 1932. évben ugyanoda a bevándorlók összes száma csak 28.008-at, viszont a kivándorlók száma összesen 97.517-et tett ki. Az Egyesült Államokból kivándoroltak túlnyomó része természetesen európai visszavándorló. Kanada, is korlátozza a bevándorlást, mert csakis a már künnélő férjekhez, illetve szülőkhöz kivándorolni szándékozó feleségeket és gyermekeket engedi be, ezeket is csak az esetben, ha megelőzőleg az illetékes kanadai hatóságtól a bebocsátásra engedélyt nyernek. A kivándorlás Kanadába így az 1932. évben mindössze 274 főre emelkedett. A közép- és délamerikai államokban az ott uralkodó rossz kereseti viszonyok miatt szintén bevándorlás elleni tendenciák észlelhetők ; így bizonyos összeg felmutatását, vagy ottani kormányengedély beszerzését kívánják és a vízumdíjakat is szokatlanul magasra emelték. Ennek tulajdonítható, hogy délamerikai kivándorlásunk az 1932. évben az 1931. évbelinek az egyharmadát sem tette ki. Mint érdekes tüneményt itt felemlítjük, hogy a beérkezett jelentés szerint az t