Képviselőházi irományok, 1931. VI. kötet • 441-508. sz.

Irományszámok - 1931-500. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése Lang Lénárd országgyűlési képviselő mentelmi jogának megsértése ügyében

29Ö 500. szám. ság, hogy a képviselőház hívja föl a m. kir. belügyminiszter úr figyelmét a kötelességét megsértő járási rendőrfelügyelő eljárása szigorú megtorlásának szükségességére. A mentelmi jog sérelmét, illetve megsértését azonban a mentelmi bizottság nem tartotta megállapíthatónak. A mentelmi jog ugyanis az állandó parlamenti helyes gyakorlat szerint lényegében kettőt foglal magában : 1. a feleletmentességet, amit szólásszabadságnak is nevezünk és 2. a sérthetetlenséget. A feleletmentesség tartalma az, hogy az országgyűlés tagját, amiatt, amit törvényhozói munkakörében eljárva — vagyis a Ház tagjaként vagy a Ház megbízásából avagy képviseletében eljárva — mond vagy tesz, csak az a Ház vonhatja felelősségre, amelyiknek tagja. Ily cselekményéért tehát a Ház tagját az ország semmiféle bírósága vagy más hatósága felelősségre nem vonhatja, velük szemben esetleges eljárásuk esetében a Ház tagja válaszra, feleletre sem köteles, velük szemben felelősségmentes, felelet mentes. A sérthetetlenség tartalma pedig az, hogy a Ház tagja ellen büntetendő cselekmény miatt eljárás — ideértve a kihágások miatti eljárást és a fegyelmi eljárást is — egyedül a Ház engedelmével indítható és tettenérés esetét kivéve a Ház engedelme nélkül le nem tartóztatható. De tettenérés esetében is a letartóztatás fenntartása és a büntető eljárás folytatása a Ház engedélyétől függ. A mentelmi jog mindkét ágának az a hivatása, hogy a törvényhozás tagját törvényhozói hivatása gyakorlásának szabadságában és függetlenségében megvédelmezze. Nyilvánvaló, hogy a Lang Lénárd országgyűlési képviselővel történt esetnek semmi vonatkozása nincs a mentelmi jog utóbb említett ágával, vagyis a sérthetetlenséggel, hisz szó sincs arról, hogy ellene valamely hatóság büntető eljárást indított volna ; az esetet tehát kizárólag abból a szempontból kell megvizsgálni, hogy az, ami történt, nem sértette-e meg a mentelmi jog másik ágát: a felelet mentességet. Ha a mentelmi jog eme második ágát így a negatív oldalról (feleletmentes, nem felel) tekintve szemléljük, nyilvánvaló az is, hogy azt ily irányban sem sértették meg, hisz nincs arról szó, hogy a képviselőt valamely hatóság vagy valaki felelősségre kívánta volna vonni amiatt, amit mint a törvényhozás tagja törvényhozói hivatásában eljárva mondott vagy tett s amiért ő felelettel kizárólag annak a Háznak tartozik, amelyiknek tagja. A tisztánlátást csak az zavarja, ha a mentelmi jognak ezt az ágát a pozitív oldaláról, a szólásszabadság oldaláról tekintjük meg és szem elől tévesztjük a szólásszabadság tartalmi elemeit: azt, hogy — bár a feleletmentesség kétségtelenül éppen a szólásszabadság biztosítására szolgál és természetszerűleg kiterjed gyakorlásának akadályozására is — az a szólásszabadság, amit a mentelmi jog véd, a Ház tagja részére és csupán mint ilyen részére s kizárólag törvényhozói hivatásának szabad gyakorlása végett biztosítja a szólásszabadságot. Biztosítja a Ház tagja részére, hogy törvényhozói hivatásának szabad és független gyakorlásában közérdekből bírálat tárgyává teheti a kormánynak vagy bármely hatóságnak avagy tagjának működését és ezt a bírálatot attól való félelemtől mentesen teheti, hogy amiatt, amit mond, ellene bármelyik bíróság vagy más hatóság eljárhat és megkívánhatja, hogy e bírálatának szabad és független gyakorlásában, amikor a Ház tagjaként, vagyis törvényhozói hivatásának betöltésében jár el, őt senki és semmiféle hatóság meg ne akadályozza. A szólásszabadság tartalma azonban ezen túlmenő jogokat nem foglal magában és különösen nem biztosít a Ház tagja részére semmiféle privilégiumot akkor,