Képviselőházi irományok, 1931. VI. kötet • 441-508. sz.

Irományszámok - 1931-460. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről szóló 1929:XXX. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről

126 460. szám. Melléklet a 460. számú irományhoz* Indokolás a közigazgatás rendezéséről szóló 1929: XXX. t-cikk módosítása és kiegészítése tárgyában előterjesztett törvényjavaslathoz. Alig néhány éve annak, hogy a közigazgatás rendezéséről szóló 1929 : XXX. törvénycikk igen nagy változásokat vitt keresztül közigazgatásunk szervezetében és eljárásában. Ez a törvény teremtette meg a törvényhatósági kisgyűlést ; a nagy taglétszámú nehézkesen működő törvényhatósági bizottság hatásköréből az ügyek jelentékeny részét átadta a gyakran ülésező kisgyűlésnek ; a közigazgatási bizottság elsőfokú hatósági jogkörét és fellebbviteli hatáskörét átadta a kisgyűlésnek és a törvényhatóság első tisztviselőjének ; a törvényhatósági jogú és a r. t. városokban megszüntette a tanács intézményét, ennek hatáskörét átadta a polgármesternek. Mindezekkel a reformokkal a törvény az igazgatás gyorsítását és az egyéni felelősség előtérbe helyezését mozdította elő. A közigazgatási jogorvoslatok újból való szabályozásával korlátozta a fellebbviteli lehetőséget, hogy ezzel is az ügyintézés gyorsítását szolgálja. Ha ezeken felül még csak a tisztviselők képzését, fegyelmi jogukat, általában személyi és szolgálati viszonyaikat szabályozó rendelkezésekre mutatok rá : látni lehet azt a nagyvonalúságot, mely ezt a — mélyreható reformokat magában foglaló —- törvényünket jellemzi. Ezek után azonban joggal lehet feltenni a kérdést, mi az oka annak, hogy ilyen rövid idő múlva újabb reformokra van szükség olyan kérdésekben, amelyeket csak pár év előtt szabályozott a törvényhozás. Erre a kérdésre a választ az alábbiakban van szerencsém megadni. Köztudomású, hogy a «közigazgatás reformja» már a háború előtt, évtizedeken át felszínen tartott kérdése volt a magyar közéletnek. Messzire vezetne a jelen törvényjavaslat tárgyától annak a fejtegetése, hogy időnként a különböző reformkísérletek miért hiúsultak meg. Elég itt annak a ténynek a leszögezése, hogy eljutottunk a világháború kitöréséig anélkül, hogy a folytonosan tervezett nagy közigazgatási reformot meg lehetett volna valósítani. Hogy ennek ellenére közigazgatásunk a háború alatt mégis kifogástalanul végezte el a reá háruló óriási munkát : ez a tisztviselői kar hazafias odaadásának, megfeszített erőkifejtésének volt köszönhető. A háború után következő nehéz idők még nagyobb feladatok elé állították közigazgatásunkat. A gazdasági viszonyok romlásával együtt jár az egyéni elesett-