Képviselőházi irományok, 1931. V. kötet • 325-440. sz.

Irományszámok - 1931-413. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó útján elkövetett osztály elleni izgatás bűntettével gyanúsított Esztergályos János országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

336 413. szám. ról, vallásosságról, gazdásági nyomorúságról, ezt már annyiszor hallottuk ; nekünk már elég volt a szónoklatokból.» «A bányászoknak már csak a csontja, a bőre meg a köhögős tüdeje maradt meg, melyiket adja még oda?» «. ; . elég volt a bányamunkásoknak ebből a baromi béketűrésből, elég volt a három napból, elég volt a nyomorúságból.» «A bányamunkások országos értekezlete» «Nem más, csak a nyomor és a nélkülözés, valamint a bányatelepeken uralkodó hajcsárkodás hozta össze a bányamunkásokat e napon.» «Feljöttek a mi küldötteink, hogy gyermekeik és családjuk érdekében vegyék föl a küzdelmet azokkal a bányakapitalistákkal, akik eddig őket csak kizsákmányolták és nagy haszon mellett minden nap az amúgy is kicsinyre szabott kenyérből még mindig lefaragtak.» «Azonban nem látjuk azt, hogy a bányaigazgatók egy fillért is engedtek volna fizetésükből, sem pedig a tantiémjükből akkor, amidőn a munkások munkabérét redukálták és a munkások ezreit bocsátották el, akik a legnagyobb nyomor között éltek családjukkal együtt.« «Ez az értekezlet a nyomorúság megszüntetésének, az emberséges bánásmód megszerzésének, az elbocsátott munkások visszavételének, az eddig elvont munkabérek visszaadásának érdekében jött össze.» «Az általános gazdasági válság igen súlyos helyzetbe hozta a bányamunkásokat, akik évek óta redukált munkaidő mellett dolgoznak, és ezeket a súlyos viszonyokat a munkáltatók még külön kihasználták arra, hogy a szakmánybéreket redukálják.» «Sokat szónokolnak a családi tűzhely szentségéről, de épp ezek azok, akik a családi tűzhelyeket szétrombolják és földönfutóvá teszik a családapát, aki kénytelen családjától elszakadni, hogy máshol keresse meg a maga és családja részére a legszükségesebb ennivalót.» «Az a bányász, aki éveken keresztül koplalt és ennek a koplalásnak a következtében munkaereje is csökkent, ez a bányász most jó s most megint hallunk öblöshangú szónoklatokat az ország szükségletéről és hogy a bányamunkás teljesítse kötelességét. A bányamunkás eléggé ismeri ezt a hangot.. Akármilyen politikai irány volt, mindegyik ezzel jött.» «Kinek jutott eszébe az utóbbi években megkérdezni, hogy a bányásznak jut-e kenyér az asztalára ? Kinek jutott eszébe megvédeni a bányamunkásokat a hallatlan kizsákmányolással szemben ? Igen, templomokat építettek, hogy legyen legalább elmenni valahová imádkozni, oda is azonban először azoknak kell elmenni, hogy bűneiket leimádkozzák, ha ugyan lehet, akik a munkások ezreit ilyen rettenetes nyomorúságban engedik szenvedni.» «Vissza kell állítani a szervezet régi erejét, mert a bányák kiskirályaival szemben csak ez az erő tud imponálni. Ezeket az urakat nem hatja meg a könny, a sírás, mert ezeknek szívében rég ismeretlen az emberi szeretet, ezeknek egy érdekük van : minél több jövedelem, még ha az bármily áldozatba kerül is.» «Ha ma a statáriumrendelet következtében nem lehet gyűléseket tartani, úgy ez a legkevésbé a bányamunkásokat lepheti meg, végeredményében őnekik már a békeidőben is kijutott a gyűléstilalomból.» A fent megjelölt hírlapi közlemények névtelenül jelentek meg, azok szerzőjét a szerkesztőség arra felhatalmazott tagja felhívás dacára sem nevezte meg, így a vád tárgyává tett közleményért az 1914 : XIV. t.-c. 35. §-a értelmében a sajtójogi felelősség Esztergályos János országgyűlési képviselőt, mint a nevezett lapnak a kérdéses közlemény megjelenési idejében felelős szerkesztőjét terheli. Ezen közlemény egész szövege, de különösen az idézett részeiben foglalt tényállítások és kifejezések úgy tartalmilag, mint egyetemes hatásukban a tárgyilagos bírálaton túlmenőek, célzatuknak megfelelően a szenvedélyek felkeltésére s a gyűlölet kiváltására alkalmasak, s ezért a Btk. 172. §-ának 2. bekezdésébe ütköző és az 1912 : LXIIL t.-c. 19. §-a szerint minősülő osztály elleni izgatás bűntettének jelenségeit tüntetik fel.