Képviselőházi irományok, 1931. V. kötet • 325-440. sz.

Irományszámok - 1931-325. Törvényjavaslat a vasúti árufuvarozás tárgyában Bernben 1924. október hó 23-án aláírt Nemzetközi Egyezményhez tartozó Kiegészítő Okmány becikkelyezéséről

325. szám. Melléklet a 325. számú irományho, Indokolás „a vasúti, árufuvarozás tárgyában Bernben 1924. évi október hó 23-án aláírt Nemzetközi Egyezményhez tartozó Kiegészítő Okmány becikkelyezéséről" szóló törvényjavaslathoz. Az 1924. évi október hó 23-án Bernben aláírt Nemzetközi Egyezmény aláírása alkalmával az aláírási jegyzőkönyvben bizonyos átmeneti rendelkezések állapíttattak meg abból a célból, hogy az annak idején egyes országokban a bankjegyinfláció következtében előálló rendkívüli pénzértékárfolyam-hullámzások folytán előállható károsodásoktól a vasutak megóvassanak. Ezek az átmeneti rendelkezések abban állanak, hogy az államok elrendelhetik, hogy a vasiiti vonalaikat érintő forgalmakban az utánvétek és készpénzelőlegek kizárassanak, hogy a fuvardíjak fizetésére nézve bizonyos megszorítások tétessenek és hogy a kártérítési összegek a Nemzetközi Egyezményben megállapított legmagasabb összegeknél alacsonyabb összegekre korlátoztássanak. Az akkori viszonyokat és a várható javulás lehetőségeit szem előtt tartva, az említett aláírási jegyzőkönyvbe az a határozmány vétetett fel, hogy ezeket az átmeneti rendelkezéseket az államok csak a Berni Egyezmény életbelépésétől számított négy éven belül tehetik meg. A Berni Egyezmény 1928. évi október hó 1-én lépett életbe, tehát a jegyzőkönyvben megszabott négy évi határidő 1932. évi szeptember 30-ával lejár. Az 1931. és 32. év folyamán több államban előállott pénzügyi helyzet és az ezzel kapcsolatosan bevezetett valutagazdálkodás elkerülhetetlenül szükségessé tette, hogy az érdekelt államok a vasúti utánvéteket és készpénzelőlegeket a nemzetközi forgalmakban teljesen kizárják és a fuvardíjfizetésre vonatkozó rendelkezéseket is többé-kevésbbé korlátozzák. Ezeket a korlátozó intézkedéseket az államok legnagyobb része a föntemlített jegyzőkönyvi rendelkezésekben biztosított lehetőségre, mint jogalapra hivatkozva tették meg, —- jóllehet az utánvét és készpénzelőleg kizárását kimondó rendelkezések más jogalapon is, nevezetesen az Á. N. E. 5. cikk 1. §. c) pontja, vagy az ugyanezen cikk 5. §. b) pontja alapján is érvényesíthetők lettek volna — amint hogy teljesen hasonló korlátozásokat az államok a háború után következő időkben egészen 1928-ig, az új Á. N. E. életbelépéséig csupán az utóbb említett jogalapokon érvényesítettek és e korlátozó rendelkezések érvényessége semmiféle tekintetben és senki részéről kétségbe nem vonatott,