Képviselőházi irományok, 1931. IV. kötet • 207-324. sz.

Irományszámok - 1931-315. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése a törvény, illetve hatóságnak törvényes hatáskörében kiadott rendelete ellen engedetlenségre felhívás bűntettével és az állam és a társadalom törvényes rendjének erőszakos úton való felforgatására irányuló izgatás vétségével gyanúsított Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

538 315. szám. vessenek el mindent, ami a kivételes állapot eszközeivel élő kormányzati rendszer politikai diszkreditálására és ezen kormányzat mielőbbi megbuktatására alkalmas. Az agitáció és a szervezkedés részleteire vonatkozóan a pártgyűlés emlékeztet mindazokra a határozatokra, amelyeket az előző pártgyűlés döntőfontosságúnak jelölt meg. A pártgyűlés elvárja, hogy a mai példátlanul súlyos gazdasági és politikai válság idején, különösen a munkában lévő elvtársak és elvtársnők nem fognak visszariadni semmilyen áldozattól, amely szükséges ahhoz, hogy a magyarországi szociáldemokrata munkásmozgalom harci szervezetei teljes készenlétben álljanak és alkalmassá váljanak a mindennap elkövetkezhető döntő harcnak győzedelmes megvívására. A napirend 4. pontjához. (Rendszerváltozás vagy katasztrófa.) Az ellenforradalom csődbe jutott. A konszolidációval kérkedő Bethlen-kormány az országot a legsúlyosabb gazdasági és politikai válságba kergette. Az az esztelen tékozlás, amely a volt kormányzat minden gazdasági vonatkozású ténykedését jellemezte, mélyreható bizalmatlanságot keltett a külföldön és az egész országban. Most már mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a demokratikus parlamenti ellenőrzés hiánya tette lehetővé az adózóktól kierőszakolt százmilliók terméketlen felhasználását és további százmilliók költségvetésen kívüli elköltését. A pártgyűlés megállapítja, hogy a Károlyi-kormány csak a Bethlen-rezsimnek a folytatása. Az ellenforradalom kormánya megbukott és az új kormány tehetetlenül vergődik az eléje tornyosuló bajokkal szemben. El kell takarítani az útból a régi rendszer romjait is. Ezért a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1931 december hó 6-án megtartott pártgyűlése a legelszántabb és a legönfeláldozóbb harcra hívja fel nemcsak az ipari és földmívelő munkásokat, a tisztviselők és alkalmazottak táborát, hanem mindazokat a rétegeket, amelyeket az ellenforradalmi rendszer bűnös gazdálkodása .juttatott a nyomorúságba. Elszánt, önfeláldozó és kíméletlen harccal lehet csak lehetővé tenni, hogy az ország demokratikus átalakulásának akadályozóit az útból eltávolítsuk. A parlamenten belül és a parlamenten kívül mindenkinek, aki hozzánk tartozik, ezekben a történelmi időkben, teljesíteni kell a kötelességét. A kérlelhetetlen harc mellett az erőgyűjtés munkájának sem szabad szünetelnie, hogy felkészülten várjuk a nagy átalakulást. A napirend 5. pontjához. (Agrárkérdés Magyarországon.) Az ellenforradalmi reakció uralma válságba döntötte a magyar mezőgazdaságot. A nagybirtokosok kivételével a mezőgazdasággal foglalkozó és a mezőgazdaságból élő összes társadalmi rétegek tönkrementek. A mezőgazdasági és földmunkások tömegei valósággal éheznek. Ezért a helyzetért elsősorban nem a termelésben beállott világgazdasági válság, hanem az ellenforradalom tizenkétéves kormányzása a felelős. Egy látszatföldreformmal szándékosan megakadályozta a feudális nagybirtokrendszer megszüntetését. A magyar ellenforradalom földreformja nem segítette, hanem tönkretette azokat, akiket földhöz juttatott. A válság megoldásának előfeltétele a feudális nagybirtokrendszer megszüntetése. Az egyházi javak szekularizációja. A hitbizományok eltörlése. Ezek a reformok csak politikai rendszerváltozással, az uralkodó osztályok akarata ellenére valósíthatók meg. A mezőgazdaság dolgozó tömegeinek politikailag fel kell szabadulniok, hogy önmaguk saját akaratuk szerint intézhessék sorsukat. A szocializmust a városi és falusi dolgozó tömegek együttesen szervezett ereje, a dolgozó tömegek közös harca valósíthatja meg. A mezőgazdasági népesség jelentékeny része felismerte már ezt a történelmi igazságot. Tudja, hogy nyomorúságából, szolgaságából csak akkor szabadulhat fel, ha a szociáldemokrata párt vezetése alatt csatlakozik a szocializmusért harcoló városi dolgozó tömegek táborához. Ennek a történelmi igazságnak azonban be kell hatolnia minden falusi dolgozó ember lelkébe. A falu dolgozó népe ne tűrje tovább az elnyomatást, a kizsákmányolást, az éhezést, a nyomort, az emberhez nem méltó életet. Van ereje ennek a megváltoztatására, ha