Képviselőházi irományok, 1931. IV. kötet • 207-324. sz.

Irományszámok - 1931-209. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter jelentése a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1930. évi XIV. egyetemes Értekezletén elfogadott ajánlásokról és egyezménytervezetekről

209. szám. 34 3'iJc melléMet a 209. száimi irományhoz. AJÁNLÁS A KÉNYSZERMUNKA VAGY KÖTELEZŐ MUNKA SZABÁLYOZÁSA TÁRGYÁBAN. A Nemzetek Szövetsége nemzetközi Munkaügyi Szervezetének a nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgatótanácsa által Genfbe egybehívott egyetemes Értekezlete ott 1930. évi június hó 10.-én tizennegyedik ülésszakára összeülvén, miután elhatározta, hogy elfogad különböző javaslatokat á kényszermunka vagy kötelező munka szabályozása tárgyában, amely kérdés az ülésszak első napja rendjének első pontjához tartozik és miután elhatározta, hogy ezeket a javaslatokat ajánlás formájába foglalja, az ezerkilencszázharmincadik évi június hó huszonnyolcadik napján elfogadja az alábbi ajánlást, melyet a versaillesi Szerződés XIII. Részében és a többi Békeszerződés megfelelő Részeiben foglalt Rendelkezések szerint megvizsgálás végett a nemzetközi Munkaügyi Szervezet Tagjai elé kell terjeszteni, hogy annak nemzeti törvényhozás útján vagy más módon érvényt szerezzenek : Miután a kényszermunkáról vagy kötelező munkáról egyezménytervezetet fogadott el és a kényszermunkára vany kötelező munkára vonatkozólag bizonyos irányelveket és szabályokat akar felállítani, amelyek nézete szerint az említett egyezménytervezet végrehajtását hatályosabbá teszik, az Értekezlet ajánlja minden Tagnak, hogy tegye megfontolás tárgyává a következő irányelveket és szabályokat : I. Minden oly szabályzatot, amelyet a kényszermunkáról vagy kötelező munkáról szóló egyezménytervezet végrehajtása tárgyában bocsátanak ki, valamint minden törvényhozási vagy rendeleti intézkedést, amely a kényszermunka vagy kötelező munka alkalmazására vonatkozik s amelyek az említett egyezménytervezet megerősítésekor már hatályban voltak, vagy azután lépnek életbe, ideértve a munkást a munka következtében ért betegség vagy baleset esetére megillető vagy halála esetére szóló segély vagy kártérítésről rendelkező törvényeket vagy rendeleteket is, az illetékes hatóság a lakossság által értett egy vagy több nyelven nyomassa ki, hogy szövegüket az érdekelt munkásoknak és a lakosságnak, amelynek köréből a munkások toboroztatnak, tudomására lehessen hozni. Az ily módon kinyomtatott szöveget a legszélesebb körben szét kellene osztani és amennyiben szükséges, minden intézkedést meg kellene tenni abban az irányban, hogy azok