Képviselőházi irományok, 1931. IV. kötet • 207-324. sz.
Irományszámok - 1931-209. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter jelentése a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1930. évi XIV. egyetemes Értekezletén elfogadott ajánlásokról és egyezménytervezetekről
26 209. szám. 3. hogy a munkásoknak a munka helyére való utazását és onnét való visszatérését a közigazgatás saját felelőssége mellett és saját költségén biztosítja és hogy a közigazgatási hatóság ezt az utazást az összes rendelkezésre álló szállítóeszközöknek a legnagyobb mérvű felhasználásával megkönnyíti ; 4. hogy egy bizonyos időre munkaképtelenséget okozó baleset vagy betegség esetén a munkás hazaszállítása a közigazgatási hatóság költségén fog történni ; 5. hogy mindazok a munkások, akik a kényszermunka, vagy kötelező munka befejezése után mint szabad munkavállalók ott akarnak maradni, ezt megtehetik a nélkül, hogy két esztendőn belül az ingyenes hazaszállításhoz való jogukat elveszítenék. 18. cikk. A személyek vagy áruk szállítására igénybevett kényszermunkát vagy kötelező munkát, mint a hordár- vagy hajósszolgálatot a lehető legrövidebb időn belül meg kell szüntetni, de megszüntetéséig is az illetékes hatóságoknak rendeletet kell kiadniok, megállapítván különösen: a) a kötelezettséget, hogy ezt a munkát csupán közigazgatási hivatalnokok hivatalos utazásának, közigazgatási javak szállításának megkönnyítésére szabad igénybe venni és csak feltétlenül sürgős szükség esetében szabad más személyeknek, mint hivatalnokoknak szállítására felhasználni ; b) a kötelezettséget, hogy ilyen szállításra csak olyan férfiakat alkalmazzanak, akiknek testi alkalmasságát előzetesen minden esetben, amelyben ez lehetséges, orvosi vizsgálat állapította meg ; amikor ez nem lehetséges, annak aki ilyen munkásokat alkalmaz, saját felelősség mellett meg kell győződnie arról, hogy az alkalmazott munkások testileg alkalmasak és nem szenvednek ragályos betegségben ; c) a legnagyobb terhet, amelyet ezeknek a munkásoknak hordaniok szabad ; d) azt a legnagyobb távolságot, ahová lakhelyeikről elvihetők ; e) a napoknak havonként vagy más időszakra kiszámított azt a legnagyobb számát, amely idő alatt ily munkára igénybevehetők, beleszámítva ebbe a visszautazás napjait is ; f) azokat a személyeket, kik ily kényszermunka vagy kötelezőmunka elrendelésére fel vannak hatalmazva, valamint azt a mértéket, ameddig ezt igénybevehetik. Az illetékes hatóságoknak, amikor az előző bekezdés c), d), ej pontjaiban említett legnagyobb mértéket megállapítják, az összes lényeges körülményeket tekintetbe kell venniök, nevezetesen a behívandó lakosság testi alkalmasságát, azon terület minőségét, amelyen át útjuk vezet, valamint az éghajlati viszonyokat. Az illetékes hatóságoknak gondoskodniok kell azonkívül arról is, hogy a hordárok rendes napi teljesítménye ne haladja meg azt a mértéket, amely egy rendes nyolcórás munkanapnak felel meg és ennek meghatározásánál nem csak a hordárok terhére és a megteendő távolságra kell tekintettel lenniök, hanem az út állapotára, az évszakra és minden lényeges mellékkörülményre ; ha a hordároknak túlórákat kellene dolgozniok, ezeket a rendes munkabérnél magasabb bérrel kell díjazni. 19. cikk. Az illetékes hatóságoknak kényszerű mezőgazdasági munkát csupán éhínség vagy élelmiszerhiány megakadályozása végett és csak azzal a feltétellel szabad igénybe venniök, hogy az így nyert élelmiszerek vagy termények azon személyeknek vagy közösségnek tulajdonában maradnak, amelyek azokat termelték. A jelen cikk határozmányai nem vezethetnek arra, hogy ott, ahol a termelés a törvény vagy szokás alapján közösségi alapon van szervezve és ahol a termények vagy a termények eladásából származó haszon a közösség tulajdona marad, megszűnjék a közösség tagjainak az a kötelessége, hogy az ily módon rájuk hárított munkát elvégezzék. 20. cikk. Azok a büntetőszabályok, melyek szerint egész közösségek büntethetők egy tagjuk által elkövetett bűncselekmény miatt, kényszermunkát vagy
