Képviselőházi irományok, 1931. IV. kötet • 207-324. sz.

Irományszámok - 1931-260. A képviselőház közjogi és igazságügyi bizottságának együttes jelentése "az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről" szóló 185. számú törvényjavaslat tárgyában

188 26Ô. szám. menyek között mandátummegfosztással járhatnának. Felmerült tehát az a gondolat, hogy az e §-okban foglalt esetekben enyhébb elbírálás is lehetséges legyen ; vagy olyképpen, hogy e §-ok áthelyeztessenek a b) pontba vagy pedig olyképpen, hogy e §-ok esetére egy a javaslatban eddig mellőzött és nélkülözött új büntetés állapíttassék meg. A bizottság az utóbbi álláspont mellett döntött és felvette a (?) bekezdés után a következő új szöveget: «(3) A 8., a 20., a 21. és a 25. §. esetében a bíróság az országgyűlési tagság megszűnésének kimondását mellőzheti, ha az országgyűlés tagja az összeférhetetlenség alapjául szolgáló cselekményt először követte el és nyilvánvaló, hogy nem rosszhiszeműen járt el. A bíróság ilyen esetben az országgyűlés tagját kétezer pengőig terjedhető pénzbírsággal sújthatja. A pénzbírság behajtására a 41. §. (2) bekezdését kell alkalmazni.» 52. §. 7. sorában a «kell» szó helyébe a «lehet» szót tette a bizottság, mert a bíróság mérlegelésére kívánta bízni, hogy ennek a súlyos jogkövetkezménynek a kimondása az eset körülményeihez képest indokolt-e. 53. §. Az (1) bekezdés 6. sorában a 12. §. 10. §-ra volt kiigazítandó, hasonlóképpen ugyanazon bekezdésben az alulról számított 4. sorban. A (2) bekezdést változatlanul fogadta el. Szükségesnek tartotta azonban, hogy ezen bekezdéshez folytatólag felvegye a következő szöveget : «Ugyanez áll a 10. §. esetében, ha a miniszter, az államtitkár vagy a tisztviselő nem tagja az országgyűlésnek és az összeférhetetlenségi bíróság ez okból nem jár el». Ugyanis az összeférhetetlenségi bíróság csak országgyűlési tagok ellen járhat el. Kellett tehát gondoskodni megtorlásról abban az esetben, ha a 11. §-ban felsorolt országgyűlési tagsággal nem bíró miniszter, államtitkár vagy tisztviselő jut összeférhetetlenségi helyzetbe, mert különbéin ezeknek a törvénybe ütköző magatartása megtorlás nélkül maradhatott volna. A (2) bekezdés 2. mondatát tehát kiterjesztette erre az esetre is. 54. §. Változatlan. 55. §. A bizottság e §. mellőzésével a következő új szöveget állapította meg : «Ha az összeférhetetlenségi bíróság az ítéletben kimondja, hogy az országgyűlés tagja nincs összeférhetetlen helyzetben és megállapítja, hogy a bejelentő fél a bejelentést kellő ténybeli alap nélkül könnyelműen tette, őt az összeférhetetlenségi bíróság az eljárási költségben marasztaláson felül ezer pengőig, ha pedig a bejelentést tudva, hamisan vagy az országgyűlés tagjának alaptalan meghurcolása végett tette, tízezer pengőig terjedhető pénzbüntetéssel sújthatja. A pénzbüntetés tekintetében egyébként az 1928 : X. törvénycikk rendelkezései irányadók. A büntetés végrehajtása iránt az összeférhetetlenségi bíróság megkeresésére a budapesti kir. ügyészség intézkedik. Ha a bejelentő fél az országgyűlés tagja, pénzbüntetés helyett ugyanily összegben pénzbírság kiszabásának van helye. A pénzbírság behajtására a 41. §. (2) bekezdése irányadó.» A bizottság ugyanis azon a véleményen volt, hogy a kellő tényalap nélkül könnyelműen tett bejelentéseknek a javaslatban eredetileg tervezett s 1000 pengőig terjedhető pénzbírság oly enyhe, hogy nem szorítja az embereket arra, hogy bejelentéseik alaposságát kellő komolysággal előre megvizsgálják. Arra az esetre pedig, ha a bejelentés tudva, hamisan vagy az országgyűlés tagjának éppen alaptalan meghurcolása végett történt, az 1000 pengőig terjedhető pénzbüntetés sem látszott elég súlyosnak, azért a bizottság erre az esetre 10.000 pengős pénzbüntetést vett fel a törvényjavaslatba. Ha azonban a bejelentő fél az országgyűlés tagja volt, ebben az esetben pénzbüntetés helyett mégis csak pénzbírság kiszabását tartotta megfelelőnek, főként azért, mert a képviselő tiszteletdíjából az mindig behajtható,