Képviselőházi irományok, 1931. IV. kötet • 207-324. sz.

Irományszámok - 1931-260. A képviselőház közjogi és igazságügyi bizottságának együttes jelentése "az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről" szóló 185. számú törvényjavaslat tárgyában

260. szám. 175 mányzat, a tanításszabadság és a hivatalos elfoglaltság legnagyobb mértéke, a főiskolák jóváhagyott szabályzataiban oly mértékben van biztosítva, hogy ez intézetek tanárai ebből a szempontból az egyetemi tanárokéval egyenlő elbánást igényelhetnek. Ennek megfelelően a (2) bekezdés harmadik sorában az «egyetemek» szó után fel kellett venni a következő szöveget : «,továbbá az országos magyar királyi képzőművészeti főiskola és a budapesoi magyar királyi állatorvosi főiskola». Ezenkívül ugyanezen (2) bekezdés két mondatát a bizottság felcserélte és a második mondatot mint fő elvet a «Más» szócska elhagyásával első mondatként iktatta a szövegbe, ennek helyébe pedig a javaslatban első mondatként szereplő szöveget tette. Szabályként szolgál ugyanis, hogy az országgyűlési képviselő köztisztviselői és más közszolgálati állását nem tarthatja meg, míg a felsőházi tagoknál éppen az ellenkező a főelv. A bizottság úgy vélte, hogy e szövegelhelyezéssel a most említett módon ez a két főelv élesebben jut kifejezésre. A bizottság nem tartotta szükségesnek, hogy az országgyűlési tagsággal összeférhető «államtitkár»-i állást mint «politikai» minőségűt jelölje meg a szövegben. Hiszen ez sem az 1875 {I. t.-c. 1. §-ában, sem az 1901 : XXIV. t.-c. 1. §-ában így feltüntetve eddig sem volt, anélkül, hogy e tekintetben bármilyen kétség merülhetett volna fel. Politikai államtitkárnak éppen azt az államtitkárt kell tekinteni, aki az illető minisztériumban a törvényes szokásnak megfelelően képviselői megbízást vállalhat, akit az illető miniszter ennek folytán politikai államtitkárnak elfogad. Azzal, hogy az államtitkárt országgyűlési képviselőnek megválasztják, az államtitkár még nem lesz politikai államtitkárrá, hanem csakis a miniszter külön megbízásából nyerheti ezt a funkciót. A politikai államtitkár ugyanis a minisztert a parlamenttel kapcsolatos működése körében támogatja, ezt a tisztet pedig a dolog természete szerint csakis a miniszter bizalmából töltheti be. Ha tehát a miniszter ilyen közreműködését nem veszi igénybe, a képviselővé megválasztott államtitkár éppen olyan elbánás alá esik, mint a képviselővé megválasztott más köztisztviselő. 4. §. Változatlan. 5. §. Szerkezeti szempontból az (1) bekezdés utolsó mondatát a bizottság önállósította. Ugyanitt ennek folytán az «azonban» szócskát törölte. A (2) bekezdés 10. sorában törölni kellett ugyanebből az okból a «pedig» szócskát. 6. §. Ez a §. azt határozza meg, hogy összeférhetetlenségi szempontból mit kell közszolgálatnak tekinteni? Eszerint minden alkalmazást az államnál, törvényhatóságnál vagy községnél, továbbá olyan intézetnél, vállalatnál vagy üzemnél, amely legalább felerészben az előbb felsoroltak tulajdonában van, úgyszintén az olyan alapítványnál vagy alapnál, amely ugyanazok kezelésében áll, akár kinevezés, akár választás vagy felfogadás az alkalmazás módja, feltéve természetesen, hogy ez fizetéssel vagy rendszeres díjazással jár. Felmerült az a kérdés, hogy e §. alá vonható-e minden olyan alkalmazás, amelyet valaki a főkegyúri jog alá eső alapoknál fogad el (Vallás- és Tanulmányi Alap stb.), minthogy a királyi szék ezidőszerinti betöltetlensége folytán a főkegyúri jog tényleges gyakorlása tekintetében bizonyos változás állott be anélkül, hogy egyébként ez az ideiglenesség a király főkegyúri jogát bármi tekintetben is csorbítaná. A bizottság megfelelően annak a gyakorlatnak is, amely e tekintetben az összeférhetetlenségi állandó bizottságnál eddig kifejlődött, azon a véleményen volt, hogy az ilyen megbízás az összeférhetetlenséget nem feltétlenül állapíthatja meg és így az ilyen helyzet összeférhetetlenségi szempontból sem tekinthető feltétlenül közszolgálati alkalmazásnak. Ennek folytán az első mondat után, mint önálló mondatot minden kétség kizárása végett beiktatta a következőket : «A főkegyúri jog alapján