Képviselőházi irományok, 1931. IV. kötet • 207-324. sz.

Irományszámok - 1931-257. A képviselőház pénzügyi bizottságának jelentése "az 1932/33. évi állami költségvetésről" szóló 256. számú törvényjavaslat tárgyában

257. szám. * 165 A törvényjavaslatot szakaszonkint részletezve, a bizottság a következőket jelenti. Az 1. §. a kiadásoknak, a 2. §. a bevételeknek főösszegét és részletezését, rovatonként, címenként és fejezetenként tartalmazza, a 3. §. pedig a kiadások és bevételek végösszegét és mérlegét tünteti fel. Az 1., 2. és 3. §-ok tartalma és szövegezése általában megfelel a bevett gyakorlatnak. A 4. §. vonatkozik a tulaj donképeni megajánlásra se §. az állam jövedelmeinek és bevételeinek beszedésére, az eddigi gyakorlatnak megfelelő szövegezésben kíván felhatalmazást adni. Az 5. §. hitelátruházási (virement) jogot szabályozza az 1897 : XX. t.-c. 15. §-án alapuló régebbi, valamint az 1924/25. költségvetési év óta követett újabb gyakorlat előnyeinek egyesítésével. Az 1924/25. évi költségvetés óta a költségvetési törvények ezt a kérdést akképen szabályozták, hogy a átruházási tilalom általános hangsúlyozása mellett, az alól kivételt engedélyeztek azokban az esetekben, amelyekben a minisztertanács a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával megállapítja, hogy a hitelátruházás a költségvetési kereteknek a betartása érdekében elkerülhetetlenül szükséges. Az átruházás kérdése ezúttal az 1897 : XX." t.-c. 15. §-*án alapuló korábbi gyakorlatnak megfelelően szabályoztatik, amennyiben a költségvetési törvényben szabatosan megállapíttatnak a költségvetési törvénynek azok a rovatai, amelyek között átruházásnak van helye, azzal a hozzáadással, hogy a hitelátruházás— az 1924/25. óta kifejlődött gyakorlathoz képest — még ezekben az esetekben is csak a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával adott minisztertanácsi engedély alapján gyakorolható. A bizottság nézete szerint ez az elj aras a legteljesebb mértékben biztosítja, hogy a hitel átruházások az államháztartás helyzetének beható mérlegelésével és a takarékosság követelményeinek legmesszebbmenő érvényesítésével történjenek, ennek folytán e rendelkezés változatlan elfogadását javasolja. A 6. §. a költségvetési évek közötti hitelátvitel kérdését szabályozza és az előző évi költségvetési törvényekkel egyezően kizárja a megállapított kiadásokra nézve a költségvetési éven túli időben való felhasználás lehetőségét azzal a további megszorítással, hogy ezúttal a beruházási kiadásoknál sem engedélyezi a hitelátvitelt, aminek eltiltása ezúttal azért is indokolt, mert a költségvetésben túlnyomó részben csak a már folyamatban lévő és félbe nem szakítható munkálatok folytatásához, illetőleg a már foganatosított munkálatok költségeire szükséges összegek irányoztattak elő. Erre való tekintettel a bizottság ennek a rendelkezésnek is változatlan elfogadását javasolja. -, ti$ A 7. §. a törvény életbeléptetésére és végrehajtására vonatkozik. A kormány ezúttal is csatolja a törvényjavaslat indokolásához az előző évi felhatalmazási törvény megalkotása óta történt, illetőleg folyamatba tett ingatlanelidegenítések kimutatását. Ez a képviselőháznak 1880. évi november hó 23-án hozott határozata alapján történik, mely szerint az állami ingatlanok eladásáról a képviselőháznak évenkint jelentést kell tenni. Ezt a jelentést a kormány régebben a földmívelésügyi tárca indokolásához csatolt kimutatásban tette meg, a háború után pedig a törvényhozás két esetben az appropriációs törvényben hagyta jóvá a megtörtént ingatlanelidegenítéseket. Az 1929/30. költségvetési év óta a felhatalmazási törvényjavaslat indokolásához csatolta a kormány az elidegenített állami ingatlanokra vonatkozó kimutatást. Miután a parlament ellenőrzési jogának gyakorlása szempontjából ez az eljárás mindenesetre megfelelőbb, a bizottság nézete szerint csak helyeselni lehet, hogy a pénzügyminiszter úr a régebben követett gyakorlatnak megfelelően részletesen felsorolja az ingatlan-