Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.
Irományszámok - 1931-134. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése Dréhr Imre országgyűlési képviselő mentelmi jogának Gál Jenő országgyűlési képviselő által bejelentett megsértése ügyében
86 134. szám. mint törvényhozót — törveayhozói teendői ellátásában akadályozza, vagy törvényhozói függetlenségében és szabadságában gátolni vagy befolyásolni^törekszik, a mentelmi jog megsértésére alkalmas lehet, Az ilyen természetű ténykedésnél vagy támadásnál lényeges az, hogy az a képviselő törvényhozói, politikai minősége ellen intéztessék. Megállapította a mentelmi bizottság azt is, hogy a képviselőház régebbi gyakorlata nem tekintette a mentelmi jog sérelmének, ha a képviselő ellen fegyelmi eljárást indítottak. Indokolta ezt azzal, hogy a mentelmi jog tartalma nem függhet az egyes képviselők személyi állapotától. Régebbi határozataiban azt is kimondotta, hogy a fegyelmi ügyek körében olyan zaklatás, mely a mentelmi jog sérelmével járhatna, alig fordulhat elő. Ennek a gyakorlatnak megfelelően a múltban tényleg fegyelmi eljárás indult egyes képviselők ellen, akik papok, egyetemi tanárok, ügyvédek stb. voltak, a nélkül, hogy a fegyelmi hatóság a mentelmi jog felfüggesztése iránt megkeresést intézett volna. Megállapította azonban a mentelmi bizottság azt is, hogy újabban mindinkább általánossá vált az a meggyőződés, hogy a fegyelmi eljárás indítása is alkalmas lehet a képviselői, illetve törvényhozói zaklatás megvalósítására s így a mentelmi sérelem előidézésére. Szembeötlő ez különösen akkor, ha a fegyelmi eljárást a kormány, a kormánynak alárendelt hatóság, vagy általában közhatóság indítja a képviselő ellen. Különösen gyakorlativá tette ezt a lehetőséget az 1925 : XXVI. t.-e. 182. §-a, mely szerint tényleges köztisztviselő is megválasztható képviselővé. Ennek a törvénynek rendelkezése alapján különösen fennáll az a lehetőség, hogy a képviselők ellen, mint köztisztviselők ellen, a kormány vagy közhatóságok fegyelmi eljárást indítsanak, s ezzel a politikai zaklatást s így a mentelmi jog sérelmét megvalósítsák. Gondolt erre az újabb törvényhozás is, mikor az 1929 : XXX. t.-c. 76. §-ában kimondotta, hogy: «az olyan tisztviselő ellen, aki az országgyűlés valamelyik házának tagja, fegyelmi eljárást csak mentelmi jogának felfüggesztése után lehet elrendelni». Ilyen körülmények között a mentelmi bizottság megállapítja, hogy a képviselő ellen illetékes fegyelmi hatósága által elrendelt fegyelmi eljárás alkalmas a képviselői mentelmi jog megsértésére. Ezek után a megállapítások után a mentelmi bizottság abban a meggyőződésben van, hogy a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter Dréhr Imre országgyűlési képviselő mentelmi jogát megsértette, amikor ellene, mint nyűg. politikai államtitkár ellen, mielőtt annak képviselői mentelmi joga felfüggesztését kérte s a képviselőház annak mentelmi jogát felfüggesztette volna, — fegyelmi eljárást rendelt el s ezt a fegyelmi határozatát vele írásban közölte. Minthogy azonban utóbb a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter a fegyelmi eljárás abbahagyásával a képviselőházhoz fordult Dréhr Imre mentelmi jogának felfüggesztése iránt és így sérelmes intézkedését önként jóvátette, a mentelmi bizottság javasolja a t. Képviselőháznak: állapítsa meg, hogy ebben az ügyben a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter Dréhr Imre országgyűlési képviselő mentelmi jogát megsértette, minthogy azonban utóbb a képviselőházhoz intézett megkeresésében azt jóvátette, további intézkedés szüksége nem forog fenn. Kelt Budapesten, a képviselőház mentelmi bizottságának 1932. évi február hó 3. napján tartott ülésében. Rubinek István & k, Váry Albert s. k., a mentelmi bizottság h. elnöke. a mentelmi bizottság előadója.
