Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.
Irományszámok - 1931-128. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter jelentése a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1929. évi XII. egyetemes Értekezletén elfogadott ajánlásokról és egyezménytervezetekről
128. szám. 37 összeköttetésben levő szomszédos dunamenti államok is 1933. évi január hó l-ig az egyezményt meg fogják erősíteni — ezt az egyezménytervezetet mi is becikkelyezhetjük. Ezért az egyezménytervezetnek az ország törvényei közé iktatása iránt egyidejűleg törvényjavaslatot terjesztettem elő. A fentebb a 4. pontban említett egyezménytervezet, valamint az 5. és 6. pontban említett két ajánlás kizáróan a tengeri és belvízi hajózásra vonatkozik, míg az 1. és 3. pontban említett két ajánlás a hajózáson felül szélesebb körökre, egyebek között az iparra, a mezőgazdaságra és a bányászatra is kiterjed. A hajók be- és kirakodásánál elfoglalt munkások balesetek elleni védelmére vonatkozó, fentebb 4. alatt említett egyezménytervezetben szabályozott védelmet eredetileg csupán a tengeri hajókon elfoglalt személyzetre nézve kívánták érvényesíteni. Csak az 1929. évi genfi tárgyalások során vonták az egyezménytervezet hatálya alá a belvízi hajózást is, az utóbbi tekintetében bizonyos eltérések lehetővé tételével. Az egyezménytervezetbe annak genfi tárgyalása során oly nagy számban vétettek fel külön rendelkezések, egyebek között bizonyos berendezések méretei tekintetében is*, hogy azoknak kihatásai a genfi tárgyalások során nem voltak áttekinthetők. Ezeknek a rendelkezéseknek az érdekelt szakkörök részéről történt utólagos tüzetes megvizsgálása azonban nemcsak nálunk, hanem más államokban, köztük kiterjedt tengeri hajózással rendelkező államokban is, arra az eredményre vezetett, hogy számos rendelkezésnek pontos érvényesítése a hajózási forgalmat igen jelentékeny mértékben megnehezítené és korlátozná, még pedig teljesen szükségtelenül, mert a nálunk előírt vagy szokásos berendezések a biztonság szempontjából teljesen megfelelők. Az egyezménytervezetnek egyes műszaki természetű határozmányai szakszempontokból nemcsak célszerűtlenek és túlságosan költségesek, hanem megvalósíthatatlanok is. De ha az egyezménytervezet határozmányai szakszempentokból teljesen aggálytalanok volnának is, avégből, hogy a magyar hajózást egyoldalúan meg ne terheljük, kívánatos lenne, még pedig tisztán a belvízi hajózás szempontjából is, hogy az egyezménytervezetet az összes államok egyidejűleg ratifikálják, miután a magyar belvízi hajózásnak a Dunán több idegen állam hajózásával kell a versenyt felvennie. A XII. nemzetközi munkaügyi egyetemes értekezlet egyébként bizonyos vonatkozásokban maga is felismerte az egymással versenyző államok előzetes megállapodásának szükségességót, amint ez az 5. pontban említett ajánlásban kifejezésre jut. A tisztelettel előadottaknál fogva a 4. pontban említett egyezménytervezet megerősítése nem lehetséges és annak határozmányait egyelőre csupán tudomásul vehetjük. Indokolja ezt az állásfoglalásunkat az a körülmény is, hogy az egyezménytervezet megerősítését a legtöbb állam mellőzte és a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal igazgatójának a m. kir. kormányhoz intézett értesítéséből kitűnőleg — a német és brit kormányok javaslata értelmében a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Igazgatótanácsa az egyezménytervezet részleges felülvizsgálatát határozta el s ezt a kérdést a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1932. évben tartandó egyetemes értekezletének napirendjére tűzte. Csak a jelzett álláspontot foglalhatjuk el az egyezménytervezettel összefüggő, az 5. és 6. pontban említett két ajánlás tekintetében is. A munkaügyi balesetek megakadályozására vonatkozó, fentebb az 1. pontban említett ajánlás a balesetek elleni védekezést kívánja hatékonyabbá tenni olyan elvek megállapításával, amelyeknek értéke túlnyomó részükben a mi viszonyaink szempontjából is vitán felül áll és amelyeknek megvalósítására a magyar kormány a fennforgó lehetőségek keretein belül eddig is törekedett és jövőben is kötelességszerűen törekedni fog. Ugyanez áll a 3. pontban említett ajánlásra nézve is. E két
