Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.

Irományszámok - 1931-125. Törvényjavaslat a társadalombiztosítási bíráskodásról

24 125. szám. a keresőképesség kérdésében döntő bizottságot létesít, melynek határozatát mind az intézetre, mind a bíróságra kötelezővé teszi. Bár már az általános indokolásban kifejtettem, hogy a társadalombiztosítási bíráskodás szabályainak rendeleti útra utalását nem tartom indokoltnak, a jelen §. szűk keretében a rendeleti intézkedés lehetőségét fenntartani kívánom, mert e §. rendelkezései teljesen újak és gyakorlati megvalósításuk során olyan tapasztalatok merülhetnek fel, amelyek ezt szükségessé tehetik. A 46. §-hoz. Az 1. bekezdés csupán utal a bírói állások megszűnése esetében alkalmazandó törvényi rendelkezésekre. A 2. bekezdés célja, hogy a budapesti központi járásbíróságnál a szakszerűség fenntartható legyen, a 3. bekezdés célja a társadalombiztosítási ügyekben felgyűlt nagy hátralék gyors elintézése. A 47. §-hoz. Az 1921 előtt fennállott Állami Munkásbiztosítási Hivatal bírái lényegében ugyanazt a munkát végezték, amit utóbb a m. kir. Munkásbiztosítási Felsőbíróság ítélőbírái. Méltányos tehát, hogy nyugdíjukat olyan összegben kapják, mintha a m. kir. Munkásbiztosítási Felsőbíróság ítélőbírái lettek volna, tehát ne az állami tisztviselők rendes fizetési osztályai, hanem a bírói és ügyészi fizetési csoportokra megállapított illetmények alapulvételével. Annál méltányosabb ez, mert ők az 1920 : XX. törvénycikk (bírói statustörvény) előtt kapták a bírákat megillető átmeneti pótlékot, és mert a 6.000/1923. M. E. számú rendelet II. fejezetének 5. pontja a bírói statustörvény előtt nyugalomba vonult bírákra is kiterjeszti a bírói statustörvény anyagi előnyeit. A 48. és 49. §-okhoz. Külön indokolásra nem szorulnak. Az 50. §-hoz. A törvényjavaslat a törvény végrehajtását egyedül az igazságügyminiszterre bízza. Minthogy a munkásbiztosítási bíróságok szervezeti különállása megszűnik, nem volna indokolt, hogy a törvény — mint az 1921 : XXXI. törvénycikk — a végrehajtásban a népjóléti és munkaügyi miniszternek is részt biztosítson. Minthogy továbbá e törvény a pénzügyi tárca körébe eső rendelkezést nem tartalmaz, nem szükséges az sem, hogy a pénzügyminiszter is kapjon részt a végrehajtásban. A 3. bekezdés rendelkezése megfelel a mai jogállapotnak. Jelenleg az 51.524/1922. I. M. számú rendelet szabályozza a biztosított rabmunkások és nevelőotthoni növendékek balesetbiztosítási pereire vonatkozó szabályokat s ennek szabályait törvényben felvenni azért nem volna indokolt, mert ilyen per csak a legkivételesebben indul s így szabályainak a törvényben felvétele a törvényt feleslegesen terhelné. Budapest, 1932. évi január hó 14. napján. Dr. Zsitvay Tibor s. k., m. kir. igazságügyminiszter.