Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.
Irományszámok - 1931-125. Törvényjavaslat a társadalombiztosítási bíráskodásról
22 125. szám. A 28. és 29. §-okhoz. A 28. §. megfelel a 44.200/1921. I. M. számú rendelet 29. §-ának, a 29. §. pedig az idézett rendelet-30. §-ának, illetőleg a 35.000/1924. I. M. számú rendelet 7. §-ának. Annyiban a 29. §. 3. bekezdése újítást tartalmaz, hogy a költségeknek a bíróság átalányából való előlegezését megszorítja. Sem az állam pénzügyi helyzete nem engedi meg, sem pedig elvileg nem indokolt az, hogy az államkincstár olyan biztosítottak helyett előlegezzen költségeket, akik ezeket maguk is megbírnák, ilyen biztosítottak pedig — ha nem nagy számmal is — vannak. A 30. §-hoz. Megfelel a mai jogszabályoknak, (a 44.200/1921. I. M. számú rendelet 35. §-ának) azzal az eltéréssel, hogy a törvényjavaslat a választott bírósági egyességet csak azokban az ügyekben zárja ki, amelyekben más egyességnek sincs helye. Nincs ugyanis kényszerítő ok arra, hogy egyéb perekben, pl. a két intézet közt felmerült járulék-tartalékátutalási perekben ne köthessenek ki a felek választott bírósági eljárást. , A 31. §-hoz. A magyar állam pénzügyi helyzete nemcsak most, de előreláthatóan a jövőben sem bírja ki azt, hogy minden ügyben többfokú bíráskodást adjon a feleknek. Kisebb jelentőségű vagy egyszerűbb ügyekben az utóbbi évek jogalkotása következetesen a fellebbvitel korlátozására törekedett. A társadalombiztosítási ügyekben sem indokolható meg, hogy minden pert két fokon bíráljon el a bíróság. A 31. §. ezért keresi az utakat, amelyeken a fellebbezés korlátozását legcélszerűbben meg lehet valósítani. E tekintetben két szempontot tartott szem előtt. Korlátozni akarja a fellebbezést egyrészt csekély jelentőségű ügyekben, másrészt azokban, amelyekben az elsőfokú bíróság ítéletének helyessége külső jelek alapján nagyon valószínű. Az előbbi szempont indokolja a csekély pertárgy iránt folyó perekben a fellebbvitel kizárását, az utóbbi szempont a táppénzt és a hozzá hasonló tárgy iránt folyó perekben az egyfokú bíráskodást. A táppénzperekben ugyanis a per rendszerint az orvosszakértő véleménye alapján dől el — Budapesten a 45. §. alapján működő döntőbizottság határozatán — az orvosszakértői vélemény beszerzésénél pedig az elsőbíróság semmivel sincs kedvezőtlenebb helyzetben, mint az ítélőtábla, sőt annyiban kedvezőbb helyzetben van, hogy rövidebb idő leteltével foganatosíthatja a vizsgálatot, mint a fellebezési bíróság. Nincs tehát komoly szükség ezekben az ügyekben fellebbezésre; egyébiránt az ilyen ügyekben a fellebbezést már az 1907 : XIX. t.-c. 167. §-a is korlátozta. Felmerült az a gondolat is, hogy a társadalombiztosítási ügyekben csak felülvizsgálati kérelmet engedjen a törvény, azonban ez a ténykérdésben a fellebbvitelnek csaknem teljes kizárását jelentené, már pedig túlságos megszorításnak tartanám, ha az ilyen ügyekben a ténykérdést első és utolsó fokon egyetlen bíró döntené el. A 32. §-hoz. Első bekezdése megfelel a 44.200/1921. I. M. számú rendelet 32. §-ának. Második bekezdése eltérés a polgári perrendtartási törvény (1911 : 1. t.-c.) 499. §-ától, célja a perek elhúzódásának megakadályozása. A 33. §-hoz. Külön indokolásra nem szorul. A 34. §-hoz. Már az általános indokolásban kifejtettem, hogy a gyakorlati tapasztalatok szerint nincs szükség arra, hogy a kir. ítélőtábla a közvetlenül eléje tartozó társadalombiztosítási ügyekben a közigazgatási bíráskodásra vonatkozó szabályok szerint járjon el, amint azt a 44.200/1921. I. M. számú rendelet 36. és következő §-ai szabályozzák. Ezért a 34. §. az ilyen ügyekben a polgári perrendtartásnak a felfolyamodásra vonatkozó szabályait terjeszti ki közelebbi indokolásra nem szoruló eltéréssel.
