Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.

Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről

294 185. szám. A javaslat a közbenjárásnak két esetét ismeri : az ellenszolgáltatásért való és az ellenszolgáltatás nélkül való eljárást. Az első esetet a 19. §-ban, a másodikat a 20. és 21. §-ban szabályozza a javaslat, a 22. §-ban pedig a közbenjárással kapcsolatos érvénytelenségi rendelkezéseket állapít meg. A közbenjárási összeférhetetlenségi szabályok egyformán terjednek ki az országgyűlési képviselőkre és felsőházi tagokra. A 19. §-hoz. Az ellenszolgáltatásért való közbenjárást az 1901 : XXIV. t.-c. 11. §-a tiltotta; ezt a rendelkezést veszi át a javaslat 19. §-a, csakhogy elvi alapra kívánja fektetni. E §. szerint a közbenjárás történhetik kormányzati és közigazgatási hatóságnál; történhetik pénzért, bármi más előnyért vagy ellenszolgáltatásért ; eljárhat az országgyűlés tagja bármely minőségben, tehát mint közvetítő, ügyvéd, megbízott, képviselő, szakértő, tanácsadó stb. ; történhetik a közbenjárás szóval vagy írásban, vagy beadvány előterjesztésével. Az összeférhetetlenség akkor is megvan, ha az országgyűlés tagja nem személyesen, hanem megbízottja útján jár el vagy tudatosan tűri, hogy harmadik személy reá hivatkozzék. A 19. §. 3. bekezdése az ügyvédek közbenjárására nézve intézkedik. Az a kérdés, hogy az ügyvédek mennyiben lehetnek az országgyűlés tagjai, meglehetős régi múltra tekinthet vissza. Már az 1649 : XLIV. t.-c. 2. §-a foglalkozott az ügyvédeknek az országgyűlés tanácskozásain részvételével. Részletes rendelkezést az ügyvédek országgyűlési szereplésére az 1655 : LXI. törvénycikk tartalmaz, amely azokat az ügyvédeket eltiltja a követségtől és az országgyűlési üléstől, akik az országgyűlés ülései alatt «követi tisztükkel mitsem törődve, különféle folyamodók különböző ügyeiben a töbfci országlakosok közibül ismét és ismét felkelve ugyanott ügyvédi tisztet végeznek.» Ezek a rendelkezések azt mutatják, hogy abban az időben az ügyvédi tisztet azért tartották az országgyűlési tagsággal öszszeférhetetlennek, mert úgylátszik előfordult, hogy az ügyvédek egyrészt törvényhozói működésüket elhanyagolták, másrészt az országgyűlésen is feleik érdekében ügyvédkedtek, azaz törvényhozói hatalmukat és befolyásukat feleik érdekében használták fel. 1655 óta tehát az említett korlátozásokkal általában meg volt engedve, hogy az ügyvédek az országgyűlés tagjai legyenek. Ezen a helyzeten sem az 1874. évi ügyvédi rendtartás, sem az 1875. évi összeférhetetlenségi törvény nem változtatott. Ellenkezőleg az ügyvédi kar tagjai általában mindig elég jelentékeny számban választattak meg országgyűlési képviselővé és az országgyűlésnek kétségtelenül mindig tehetségben kiváló elemét alkották. Az ügyvédek országgyűlési hivatása természetszerűen fokozódott még a bírói és tisztviselői összeférhetetlenség törvénybe iktatásával, minthogy ilyen módon az ügyvédek maradtak túlnyomórészt a jogi szaktudásnak és a joggyakorlatnak országgyűlési szakképviselői. Az 1901 : XXIV. törvénycikk javaslata sem kívánta az ügyvédeket az országgyűlésből kizárni, mégis az ügyvédek helyzetét annyiban érintette, hogy az országgyűlési képviselőknek a kormánynál ellenszolgáltatásért való közbenjárását teljesen eltiltja (10. §.), sőt az ingyenes közbenjárást is nagymértékben korlátozza (12. §.). A 13. §. szerint pedig kormány alatt a minisztereken felül minden állami hatóságot, hivatalt és üzemet is érteni kell. A javaslatnak ez a szövege tehát az ügyvédeknek a bíróságokon kívül ellenszolgáltatásért való működését teljesen kizárta volna és az országgyűlési képviselők ügyvédi működését a bíróságok előtti eljárásra szorította volna. . A javaslatnak képviselőházi tárgyalása során Vancsó Gyulának indítványára új §-t iktattak a törvény szövegébe. Ez a 14. §>. kimondja, hogy a bíróságok előtt való eljárás nem közbenjárás ; továbbá, hogy az ügyvéd-képviselő jogosítva Tsan ügyfeleit a kormánynál is képviselni, de a minisztereknél való közbenjárás