Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.
Irományszámok - 1931-125. Törvényjavaslat a társadalombiztosítási bíráskodásról
125. szám. 19 A 8. §-hoz. E §. az eddigi jogállapottal szemben nem utalja társadalombiztosí'tásügyi bíráskodásra a társadalombiztosítási törvényben meghatározott kihágásokat. Ezek elbírálásánál ugyanis nincs szükség a társadalombiztosítási joganyag beható ismeretére, így nincsen ok sem arra, hogy a jogrendszert reájuk vonatkozó külön hatásköri szabállyal bonyolítsuk, sem pedig arra, hogy másodfokú elbírálásukkal a kir. ítélőtáblát terheljük, holott a bírói hatáskörbe tartozó más kihágások ügyében második és utolsó fokon a kir. törvényszékek járnak el. Ha e kihágásokat a törvény a társadalombiztosítási bíráskodás útján hagyná meg, a legtöbb ilyen kihágás a budapesti központi kir. járásbíróság elé tartoznék, ez a bíróság azonban egyébként nem büntetőbíróság és ezért az ítéletek végrehajtása végett csak megkeresés útján intézkedhetnék, ami az eljárás elhúzódására és zavarokra vezet. Arról, hogy szükség esetében e kihágási perekben a budapesti kir. ítélőtáblának mint társadalombiztosítási felsőbíróság is beleszólhasson, a §. második mondata gondoskodik. A 9. §-hoz. E §. rendelkezései megfelelnek a mai jogállapotnak, azzal az eltéréssel, hogy a Munkásbiztosítási Felsőbíróság megszűnése folytán az itt felsorolt ügyek a budapesti kir. ítélőtábla hatáskörébe mennek át. A §. 3. pontja a társadalombiztosításügyi bíráskodás körét kiterjeszti; az ott meghatározott jogi kérdés olyan természetű, mely a bírói jogvédelmet megkívánja. Felmerült az a gondolat is, hogy bírói jogvédelemben részesüljenek az intézetek önkormányzati választásai. A tervezet a hatáskörnek a bírói szervekre való ruházását mellőzte, mert nem volna kívánatos a bíróságot kitenni annak, hogy esetleg nagy munkaterhét jelentő választási vizsgálatokkal és határozatokkal kelljen foglalkoznia. Célszerűbbnek látszik, ha e tekintetben megvárjuk a további tapasztalatokat és egyelőire megelégszünk a felügyeletet gyakorló miniszternek megfelelő intézkedésével. A 10. §-hoz. A 10. §. illetékességi szabályai lényegileg megfelelnek a mai jogállapotnak : a 44.200/1921. I. M. számú rendelet 3. §-ának és az azt kiegészítő újabb rendeleteknek, természetesen azzal az eltéréssel, hogy a budapesti külön munkásbiztosítási bíróság helyett a budapesti központi járásbíróság kizárólagos illetékességéhez utalja az itt felsorolt ügyeket. Felmerült ugyan az a gondolat is, hogy az ilyen ügyeket az ítélőtáblai székhelyen levő járásbíróságok között kellene felosztani, mivel Debrecen, Győr, Pécs és Szeged oly fejlett városok, hogy az ezekben székelő járásbíróságoknak bizonyára elég jelentékeny társadalombiztosítás, ügyforgalmuk lenne s emellett az alkalmas orvosszakértők kiszemelése sem ütköz1 nék ezekben a városokban nagyobb nehézségbe. Ezt a gondolatot azonban ezúttal elejtettem, mert ezeknek az ügyeknek egy része olyan, amelyet az Országos Társadalombiztosító Intézet Budapesten központosítva intéz s így az ebből származó pereket sem tudná vidéken megfelelően vinni vagy legalább is ottani vitelük jelentékeny költségekkel terhelné ezt az intézetet. Szó lehetne ugyan arról is, hogy az itt felsorolt ügyek közül azokat utalja a törvényhozás a vidéki királyi ítélőtáblák székhelyén lévő járásbíróságok elé, amelyekre vonatkozólag ez az akadály nem merül fel, de túlságosan bonyolódottá tenné az illetékesség szabályozását, ha volnának olyan ügyek, amelyek csak Budapesten, olyanok, amelyek az ítélőtáblai székhelyeken és olyanok, amelyek más, társadalombiztosításügyi bíráskodással felruházott járásbíróságnál is peresíthetők volnának. Minthogy mindazonáltal nem lehetetlen, hogy a javaslat szerinti illetékességi szabály a magánfelekre túlságosan terhesnek fog bizonyulni és hogy idővel sikerülni fog minden irányban megnyugtató megoldást találni : felhatalmazást kérek, hogy e §. illetékességi szabályaitól rendelettel eltérhessek. Az illetékességnek a fellebbvitel során való figyelembevételéről 1. a 33. §. 2. bekezdését. 3*
