Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.
Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről
185. szám. 285 A 8. §-hoz. A 8. §. két tényálladékot foglal össze. Az első eset, amikor az országgyűlés tagja hivatása vagy foglalkozása körében valamely ügy ellátását, lebonyolítását, képviseletét vállalja és ebben az ügyben országgyűlési tag minőségében felszólal. A második eset, amikor valaki díjazásért bármely ügyben az országgyűlésen felszólal. Az országgyűlés a törvényhozásnak a színhelye. Az országgyűlési tárgyalások ennek következtében nem arra valók, hogy bárki is a tárgyalási anyaghoz nem tartozó valamely magánügyet akár interpelláció, akár napirendelőtti fölszólalás formájában, akár más címen az országgyűlésen előhozzon. Még inkább hibáztatandó természetesen, ha a fölszólalás díjazásért vagy ha díjazás nélkül is, de olyan ügyben történik, amelyet az országgyűlési tag hivatása vagy foglalkozása körében vállalt. Ma is visszatetszést kelt, amikor ügyvéd-képviselő pl. interpelláció alakjában bírálat tárgyává teszi a bíróság eljárását olyan ügyben, amelyben a felet ő képviseli. Az országgyűlést nem szabad fölhasználni magánérdekek érvényesítésének előmozdítására és nem szabad lehetővé tenni, hogy az országgyűlés tagja ezt a minőséget felhasználja arra, hogy díjazásért bármely ügyben vagy díjazás nélkül is az általa vállalt ügyben az országgyűlésen fölszólaljon. A szakasz az említett ügyekben a fölszólalást csupán egy esetben engedi meg, ha t. i. az személyes megtámadás visszautasítására irányul. A 9. §-hoz. Ez a §. nem összeférhetetlenségi tényállást állapít meg, de az összeférhetetlenség szabályozásával a legszorosabb kapcsolatban van. A javaslat 4. §-a szerint az országgyűlés tagja ellen közszolgálati minősé géből folyóan fegyelmi eljárást indítani vagy folytatni csak a mentelmi jog felfüggesztése esetében lehet. Ezt a rendelkezést a 9. §. kiterjeszti azokra a fegyelmi eljárásokra is, amelyeket az országgyűlés tagja ellen egyéb hivatása vagy foglalkozása tekintetében az illető foglalkozási ág törvényes szervezetének fegyelmi hatósága kíván folytatni. Erre a kiterjesztésre azért van szükség, mert könnyen előfordulhat, hogy az országgyűlés tagja ellen országgyűlési magatartása miatt kíván az illető foglalkozási ág törvényes képviselete eljárni. De ha még nem is ez lenne az eset, az országgyűlési tag törvényhozói munkájának a szabadsága kétségtelenül korlátozott abban az esetben, ha tudja, hogy hivatásának törvényes szervezete vele szemben felléphet és ki van téve annak, hogy országgyűlési állásfoglalását kari szempontokból fölülbírálják. Ettől a függőségi helyzettől fel kell szabadítani az országgyűlés tagjait. A 9. §. második része kimondja, hogy amennyiben az országgyűlés tagja valamely hivatást vagy foglalkozást folytat, az annak teljesítésében a bírósági tárgyalás vagy más hatósági eljárás rendjének megóvása végett szükséges törvényes intézkedésekkel szemben a mentelmi jog nem illeti meg. A hatósági eljárás tekintélyét, rendjét ugyanis bárkinek a részéről jövő támadás ellen meg kell védeni. De azonfelül méltánytalan is volna, ha az országgyűlés tagja a mentelmi jog révén előnyösebb helyzetben lenne kartársainál és az országgyűlési taggal szemben a bíróság és hatóság nem alkalmazhatná a tárgyalás rendjének megóvása végett azokat a kényszereszközöket, amelyek nem országgyűlési tagokkal szemben rendelkezésére állnak. Ha az országgyűlés tagja a tagság tartama alatt is folytatni akarja hivatását, az említett korlátozott körben le kell mondania a mentelmi jogból folyó előnyökről, mert különben méltánytalanul jobb helyzetben lenne hivatásbeli társaival szemben. Eddig a mentelmi jog védelme alól a tettenkapás esetére gyakolatilag kifejlődött kivétel tette lehetővé a tárgyalás rendjének biztosítását ; ilyenkor is azonban legalább utólag a mentelmi jog felfüggesztését kellett kérni; a javaslat rendelkezése a kérdést elvi alapon szabályozza és a tárgyalás vezetőjét feljogosítja arra,
