Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.

Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről

282 185. szám. A második kivétel azokra a tisztségekre vonatkozik, amelyekre a képviselőket a képviselőség tartama alatt is ki lehet nevezni, amelyek azonban összeférhetetlenséget eredményeznek és a mandátumról való lemondást teszik szükségessé. Ilyen állás az 1925 : XXVI. t.-c. 182. §-ának (7) bekezdése szerint a kormánybiztosi, kormánybiztoshelyettesi és főispáni. Igen gyakori ugyanis, hogy e politikai bizalmi állásokra a kormány pártjának képviselő-tagjai közül szemel ki egyeseket. Hasonló szempont teszi kívánatossá, hogy a vezető állásba való diplomáciai kiküldésnek, a legfőbb számvevőszék elnökévé és a felsőházi tagsággal járó tisztségre való kinevezésnek a képviselőség ne legyen akadálya. Ha valamely képviselő mandátumát összeférhetetlen állásra való kinevezés következtében elveszti, kívánatosnak mutatkozik, hagy ugyanazon országgyűlés tartama alatt ne nyerhessen mandátumot. A harmadik kivétel a képviselőséggel összeférő állásokra vonatkozik. Ilyen állásokra, azaz miniszterré, politikai államtitkárrá, egyetemi tanárnak és egyes hasonló tisztségekre ki lehet nevezni képviselőt és a kinevezettnek nem is kell lemondania mandátumáról. Természetesen kívánatos lenne az egyetemi autonómia oly mértékű biztosítása, hogy a tanári kinevezések ne válhassanak politikai jutalmazás eszközeivé. Az említett kivételeket részben külföldön is megtaláljuk. így az 1931. évi belga összeférhetetlenségi, törvény 5. cikke szerint a képviselőt ki lehet nevezni miniszterré, egyetemi tanárrá, diplomáciai ügyvivővé, tartományi kormányzóvá vagy titkárrá. Az 1920. évi. cseh-szlovák alkotmány 20. §-a szerint a képviselőket ki lehet nevezni miniszterekké és a képviselőség után az egy évi kinevezési tilalom nem vonatkozik azokra a volt állami alkalmazottakra, akiket ugyanazon szolgálati ágba vesznek vissza. Viszont az államok többsége a kinevezést megengedi, de az összeférhetetlenséget megállapít ja. és így legalább is az új választásnak való alávetést megkívánja. A felsőházi tagokra a képviselőkre irányadó szabályokat nem lehet minden változás nélkül egyszerűen kiterjeszteni. A felsőházi tagsággal ugyanis a tisztviselői állások általában összeférnek és így tulajdonképpen a képviselőséggel összeférő állások szabályait kellene átvenni. E szabályok szerint pedig nem lenne akadálya, hogy a felsőházi tagot — az állami legfőbb számvevőszék kivételével — bármely állásra kinevezzék. Ezt azonban a választott felsőházi tagokra már az 1926 : XXII. t.-c. 27. §-a is korlátozta és új választást rendelt. Ezt a korlátot minden esetben fenn kell tartani, de tovább kiterjeszteni — felsőházunk különleges összealkotására tekintettel— egyelőre nem lenne indokolt. A kiterjesztés két irányban történhetik majd ; egyrészt a választott tagok mellett a kinevezettekre is hasonló szabályt lehet felvenni, másrészt az összeférhetetlenséget — úgy mint a képviselőknél — kinevezési tilalommá lehet szigorítani. A 6. §-hoz. A közszolgálati összeférhetetlenségnél befejezésül még azt a kérdést kell tisztázni, hogy mit kell az összeférhetetlenségi törvény szempontjából közszolgálat alatt érteni. Az 1901 : XXIV. t.-c. ezt a problémát nem vetette fel s a közszolgálat körebe vágó összeférhetetlenségeket az 1—4. §-ban szabályozta oly módon, hogy igen sok helyzet — amely nem is közszolgálati természetű — összeférhetetlenséget vonhatott maga után. Figyelemre méltó azonban a 15. §., amely «kormány» alatt — nyilván a kormánnyal való szerződéskötés szempontjából — minden állami hatóságot és hivatalt, minden állami üzemet és minden állami kezelés alatt álló alap, alapítvány, intézet kezelőségét érti. A közszolgálat fogalmát a fenti meghatározások összekapcsolásával lehet helyesen kiépíteni. Az 1925 : XXVI. t.-c. 182. §-ának a fogalommeghatározását ki kellene terjeszteni azoknak az intézetek-