Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.

Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről

276 185. szám. és így nem is lehet megkívánni, hogy a felsőházi tagok tisztviselői állásukról lemondjanak vagy csak nyugdíjba menjenek is. Mindezek a szempontok az 1926 : XXII. t.-c. 3. §-ában foglalt annak a szabálynak a fenntartása mellett szólnak, hogy a tisztviselői minőség a felsőházi tagság elnyerésének nem akadálya ; fenn kell tartani továbbá azt a joggyakorlatot is, amely szerint a felsőházi taggá lett tisztviselők hivatali állásukat a tagság tartama alatt is elláthatják. Nincs természetesen teljességgel kizárva, hogy a rendezésnek nem kívánatos hatásai is jelentkeznek. így lehetséges, hogy a vidéken, sőt külföldön szolgáló tisztviselők nagyobb számban kerülnek be a felsőházba és a felsőház intenzívebb igénybevétele a két hivatás egyszerre való ellátását megnehezíti. Az is lehetséges, hogy katonák vagy alacsonyabb rangú állást betöltő alkalmazottak kerülnek be nagyobb számban a felsőházba, ez pedig úgy a szolgálati fegyelmet, mint a törvényhozói munka független ellátását hátrányosan befolyásolná. Meg vagyok azonban győződve, hogy a választó testületek e visszásságot saját érdekükben a jövőben is meg fogják előzni olymódon, hogy a tisztviselői karnak tisztviselői szolgálatuk miatt a felsőházi működésre kevésbbé alkalmas tagjait a felsőházi tagok választásánál figyelmen kívül hagyják. Ha a visszásságok mégis jelentkeznének, természetesen szükséges lesz a közszolgálati összeférhetetlenség valami enyhébb alakját a felsőháznál is bevezetni. A felsőházi tagság összeférhetetlen marad az állami legfőbb számvevőszék tisztségével (1870 : XVIII. t.-c. 4. §.). Ennek az összeférhetetlenségnek természetesen ugyanolyan következménye van, mint a képviselőházban (1. alább). A törvényhatóságok részéről egyes tisztviselők felsőházi taggá választása a választás tisztasága érdekében ezután is ki van zárva (1926 : XXII. t.-c. 18. §.). Felsőházi taggá való jelölés vagy választás címén a tisztviselő szabadságot nem igényelhet, úgy mint a képviselővé jelölés, címén. Ellenben a tisztviselői fegyelmi eljárás megindítása előtt természetesen a felsőházi tag mentelmi jogát is fel kell függeszteni. Tisztviselőknek képviselővé választását most az 1925 : XXVI. t.-c. 6. és 11. §-a szabályozza. Az 1925 : XXVI. t.-c. 6. §-a szerint nincs választójoga és a 9. §. szerint ennek következtében meg sem választható 1. a fegyveres erő vagy csendőrség tényleges szolgálatban álló tagja, kivéve a szabadságolt viszonyba «tartozókat, 2. az állami vagy községi rendőrség, folyamőrség vagy vámőrség legénységének tagja, nem értve ide a fegyverviselésre jogosított más polgári alkalmazottakat (pénzügyőr, erdő-, mező-, hegyőr stb.). E személyekre a katonás fegyelem lehetetlenné teszi a törvényhozás független gyakorlását, viszont a politizálás veszélyeztetné a katonai fegyelmet. Indokolt azonban a rendelkezést a folyamőrség, vámőrség és államrendőrség nem legénységi tagjaira is kiterjeszteni, minthogy ezek helyzete a katonai havidíjasokkal ebből a szempontból egyező. Szabadságolt katona képviselő természetesen lehet, amire egyes minisztereknél volt is példa. Az 1925 : XXVI. t.-c. 11. §-a (i) bekezdésének 1. és 2. pontja egyes bírói és közigazgatási tisztségeket sorol fel, amelyek viselői a működési területüket érintő választókerületben nem választhatók meg. E rendelkezés indoka, hogy e bírák és tisztviselők tisztüknél fogva hatóságuk területén hatással lehetnek a választók elhatározására, ami a választás tisztaságát kockáztatja. A helyes rendelkezés értékét a gyakorlatban nagyon csökkentette, hogy a törvény értelmében a választhatóságot biztosítani lehet azzal, hogy a tisztviselő a választás kiírása előtti napon lemondási kérvényét előterjeszti (2. bekezdés), vagy más területre helyezteti el magát. Igaz ugyan, hogy amennyiben a tisztviselőt képviselőnek jelölik, két éven belül az illető kerületben előbbi állását vissza nem foglalhatja (4. bekezdés), mégis