Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.
Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről
185. szám. 247 Graefe 1924-ben indítványozta, hogy képviselők felügyelőbizottsági tagságot csak polgári hivatásukkal összefüggő magánvállalatoknál vállalhassanak, n kérdésben az állambíróság döntene. Bippel 1927-ben azt javasolta, hogy minden képviselő jelentse be gazdasági megbízásait s a pártöregek tanácsa esetenkint döntsön a vitában való részvétel megengedése kérdésében. 21 ) Müller Franken ugyanez évben indítványozta, hogy a birodalmi gyűlés minden tagja legyen köteles bejelenteni felügyelőbizottsági tagságait és az erről vezetett jegyzéket a birodalmi gyűlés elnöke pericdikusan hozza a gyűlés tudomására. 22 ) Ezeket az indítványokat nem fogadták el. De egyes német államok hoztak ilyen szellemű rendelkezéseket. így Bajorország 1925-ben alkotmányának 41. §-ához új rendelkezést fűzött, amely szerint elveszti mandátumát az a képviselő, aki képviselői befolyásával az országgyűlés tekintélyét gorombán veszélyeztető módon nyerészkedési céllal visszaél. 23 ) Lübeck 1925-ben és Bremen 1928-ban kimondta, hogy szenátusának tagjai gazdasági tevékenységet csak a szenátus külön engedélyével folytathatnak. 24 ) 8. Romániában az 1923. évi alkotmány csak azt zárta ki, hogy valaki egyidőben a két Ház tagja legyen (45. c), hogy továbbá az országgyűlési tagságát megtartsa akkor is, ha közalkalmazást fogad el (46. c). Az 1926. évi választási törvény az utóbbi szabályt részletesebben kifejti; kimondja, hogy tisztviselő csak akkor választható meg az országgyűlés tagjává, ha legalább öt nappal a választótestület összehívása előtt lemondott állásáról; semmisnek és összeférhetetlennek nyilvánítja a köztestületekkel való gazdasági összeköttetést (30—32. cikkek). 25 ) 9. Olaszország a fascista alkotmány szellemében törölte az összeférhetetlenségi szabályokat (1928. évi május 17-i 1019. sz. törvény 11. cikke). Ha végigtekintünk az utolsó esztendők összeférhetetlenségi törvényhozásán, bajos lenne az összefüggést egyes államok hasonló kísérletei közt meg nem állapítani. Egész kétségtelen, hogy olyan irányzattal állunk szemben, amely a legtöbb nemzet közvéleményére éreztette hatását s a közös knndulópont nagyjában egyező irányokban váltott ki eredményt. És ezen nem is lehet csodálkozni. A gazdasági élet erőteljes kibontakozása következtében a gazdasági életnek átfogó nagy alakulatai mindinkább növekedő jelentőségre tesznek szert az ország közgazdasági életében s természetszerűen befolyást igyekeznek maguknak biztosítani a törvényhozásban is. Természetszerű ez a törekvés, mert hiszen az ország közgazdasága méltán formál jogot arra, hogy a törvényhozásban szóhoz jusson. E törekvés ellen csak akkor kell gátat emelni, ha a törvényes utakról letérve igyekszik érvényesülni. A gazdasági élet kialakulásához képest tehát az összeférhetetlenségi szabályok célkitűzésében határozott kiterjesztést lehet észlelni. Az eredeti szempont, az országgyűlés tagjainak függetlensége a kormánnyal szemben, vesztett jelentőségéből. Ma már kívánatosnak látják a függetlenségnek más irányokban : a különféle gazdasági érdekeltségekkel szemben való megóvását is ; s minthogy az országgyűlés tagjainak elhelyezkedése az érdekeltségek körében e függetlenséget veszélyezteti, ezért elvként hangoztatják, hogy az országgyűlési működést ne lehessen különleges jövedelemszerzés alapjául venni, mert ez már irányítólag fog hatni a törvényhozói működésre is és tulaj donkép más embert állít a választóközönség 21 ) Jahrbuch des öffentliches Rechts, 1929. 71—72. 1. 22 ) Weber, id. mű 250. 1. 23 ) Weber, id. mű 250—251. 1. 24 ) Jahrbuch des öffentlichen Rechts der Gegenwart, 1928. 80. 25 ) Monitorul Oficiál, 1926. évi március 21-i 71. sz.
