Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.

Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről

185. szám. 241 mindegyik Ház kizárólagos ügykörébe tartozik, hogy védje meg a parlament méltóságát. Ezért csak néhány elvi szempont kiemelésére szorítkozhatunk. A Háznak méltósága megvédése végett tágkörű hatalma van és határozatának maga szerez érvényt ; az ellenszegülőt maga a Ház bünteti meg. E hatalom nélkül «valóban teljes megvetéste és eredménytelenségbe süllyedne» amint Anson kifejezi «indeed, they would sink intő utter contempt and inefficiency» ... és «enélkül nem is volna remélhető, hogy számíthasson a nép megbecsülésére és magas értékelésére». Távoli időktől fogva (1534. év óta) a legfontosabb összeférhetetlenségi (diszkvalifikáló) esetként jelentkezik az angol Íratlan alkotmányban, az angol írók szerint, a király s törvényes örököse iránt köteles hűségeskü (akinek azonban vallási meggyőződésével az eskü ellenkezik, ehelyett 1888. év óta hűségfogadalom) le nem tevése ; ez az eskü az évszázadokon keresztül mind letevésének módja, mind tartalma tekintetében nagy változásokon ment át ; nem kevesebb, mint 16 törvény rendelkezik e felől; legutóbb az 1888. évi «Oaths Act». Lényegében azonban sértetlenül fennáll ; ma csak néhány szóból álló hűségeskü (vagy fogadalom) a királynak s a trón törvényes örökösének. Ennek letétele nélkül azonban senki sem ülhet a Házban s nem szavazhat «a condition precedent to the right to sít and vote». Az eskü le nem tevésének igen szigorú következményei vannak ; magában foglalja egyebek között, hogy az eskü le nem tevőjét úgy tekintik, mintha meg nem választották volna s diszkvalifikálja örökre a tekintetben, hogy a parlament bármelyik Házának tagja lehessen vagy bármely polgári vagy katonai tisztséget viselhessen; ha pedig mégis résztvett tanácskozásban vagy szavazásban, minden egyes esetért 500 font pénzbüntetéssel is sújtják. E hűségeskü szövegének egész történelme van, amelynek változó szövege visszatükrözi a trón körül s a vallási kérdésekben időnkint folyt politikai küzdelmeket. A római katholikusoknak részéről letehető és egyedül részükről használható eskü szövegét például egy 1829-ben alkotott törvény állapította meg, a zsidók pedig 1858-ig nem lehettek képviselők annál fogva, mert «igaz keresztény hitre» «on the true f aith of a Christian» nem esküdhettek hűséget a királynak s a trón törvényes örökösének; ebben az évben alkotott törvény módot ad a zsidók részéről letehető eskü szövegének megállapítására. A Ház maga nem alkothat diszkvalifikáló okot ; ez a törvényhozás ügykörébe tartozik, de említett ősi jogából folyóan köteles a Ház méltósága fölött őrködni; akire diszkvalifikáló ok áll fenn, az természetesen nem lehet tagja a Háznak, de a Ház nem vár és nem várhat méltóságának megvédése végett sem a bíróságnak, sem más hatóságnak határozatára, ennélfogva, ha a törvényben meghatározott egyes diszkvalifikáló okokon kívül megállapít valakire oly tényt, ami őt méltatlanná teszi arra, hogy a Ház tagja legyen, «kiűzi tagjai közül» és hogy ezt tehesse, nem vár arra, hogy valaki ezt indítványozza, hanem arra hivatalból és saját hatáskörében jogosult. A törvény például csak súlyosabb bűncselekmény miatt (halál, fegyház és 12 hónapot meghaladóan kiszabott fogház, kemény munkával) diszkvalifikál, de a Háznak szuverén joga, hogy kiűzze tagjai közül azt a képviselőt is, akit csak kisebb bűncselekmény miatt, esetleg csak kihágásszerű cselekmény miatt ítéltek el, ha ez a cselekmény olyan, amely méltatlanná teszi őt arra, hogy a Ház tagja legyen. Ezt természetesen nem törvény mondja így ki; ez a Ház évszázados gyakorlata, amelynek akadályozásába sem a király, sem a bíróságok az évszázadok során előfordult esetekben soha bele nem avatkoztak; így ez a Háznak elismert joga, alkotmányának egyik Íratlan pillére. Képv. iromány. 1931—1936. II. kötet. 31