Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.

Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről

185. szám. 237 Elsősorban is a tapasztalat azt mutatja, hogy az országgyűlési tagok egy részénél rendes körülmények között és különösen a hanyatlás korszakaiban nincsenek meg azok az erkölcsi tulajdonok, amelyek jogszabályod nélkül is biztosítanák a parlamenti élet tisztaságát. Ilyenkor az összeférhetetlenségi jogszabály olyan vezérfonal, amely a tagok többségét magatartásában irányítja és így az átlagos erkölcsi színvonalat mégis biztosítja. A gazdasági szakembereié parlamenti működésének a megnehezítése kétségtelenül hátrányos, de a szakemberek egy része szigorú összeférhetetlenségi szabályok mellett is bejuthat az országgyűlés valamelyik házába, a másik része pedig a parlamenten kívül is elég nagy befolyást tud a törvényhozás munkájára gyakorolni. Azonfelül az összeférhetetlenség helyes szabályozás mellett nem is az igazi szakembereket zárja ki, hanem inkább azokat, akik parlamenti tagságuk révén jutottak gazdasági pozíciókba vagy parlamenti szerepük révén kívánják gazdasági pozíciójukat erősíteni. Végre vannak korok, amelyekben a parlament erkölcsi hitelét még áldozatok árán is fenn kell tartani s ilyenkor inkább ki kell zárni néhány olyan szakembert, akinek közreműködése kívánatos lenne, mint beengedni a törvényhozás hajlékába oda nem valókat. A választójog túlságos kiterjesztése és titkossága különben sokkal inkább nehezíti meg a szakembereknek bejutását a képviselőházba, mint az összeférhetetlenség; a képviselőház a mai korban a törvényhozás munkájában inkább politikai pártszempontból vesz részt, és a szakszerű munka inkább a kormányra és a felsőházra hárul. Az érdekképviseleti gondolat előtérbe lépése nem jelenti a népképviseleti rendszer teljes feláldozását. Igaz ugyan, hogy a mi országgyűlésünk felsőházában is részt kaptak az egyes foglalkozási ágak törvényes képviseletei, de azért ezeknek is az egyetemes nemzeti érdekeket kell legjobb szaktudásuk szerint a törvényhozásban érvényesíteni és így náluk is intézményesen ki kell zárni a nemzeti akarat kialakulását akadályozó vagy zavaró minden körülményt. Legfeljebb a közszempontok a felsőházi tagoknál az összeférhetetlenségnek részben más szempontok szerint való (bizonyos vonatkozásokban esetleg enyhébb) szabályozását kívánják. Ebben az esetben a felsőházban kaphatnak helyet azok a szak^ emberek, akik a képviselőházba a választási rendszer mai alakja és az összeférhetetlenség szigorúbb volta miatt egyáltalán nem vagy nehezen juthatnak be. Az összeférhetetlenségnek ma érvényben levő szabályozását a közvélemény nem tartja kielégítőnek. Ennek okait részben az általános viszonyokban kell keresni, részben magában az országgyűlésben. A közvélemény úgy érzi, hogy ma a gazdasági súlyos megpróbáltatások idején a puritánságnak az átlagosnál nagyobb mértéke szükséges és a törvényhozói tisztet közmegnyugvásra csak olyan emberek tölthetik be, akiknél még a látszata sem merülhet fel annak, hogy a saját érdekeiket is védik. A közélet tisztaságának teljes biztosítása adhat csak lelki erőt a nemzetnek a rámért megpróbáltatások elviselésére. De az összeférhetetlenség szigorúbb szabályozására nemcsak nálunk van törekvés ; általános tünet ez az utóbbi években a legtöbb államban. Majdnem mindenütt találunk újabb törvényeket vagy javaslatokat, amelyek az erkölcsi és gazdasági válságnak az országgyűlésre való káros befolyásait kiküszöbölni vagy ellensúlyozni igyekeznek és e célból az országgyűlési Összeférhetetlenség szabályait szigorítják. 2. Az összeférhetetlenség szót a magyar nyelv több értelemben is használja. Rendszerint azonban akkor beszélnek összeférhetetlenségről, ha egy személy két olyan tevékenységet lát el, amelynek égy személyben találkozása nem kívánatos^ A jog az összeférhetetlenségnek ezt a fogalmát foglalta le a maga részére és összeférhetetlennek minősíti azt a helyzetet, amikor ugyanaz a, személy több olyan