Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.

Irományszámok - 1931-165. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó útján elkövetett osztály elleni izgatás bűntettével gyanúsított Farkas István orzsággyűlési képviselő mentelmi ügyében

188 165. szám. nyiltszavazásos választások után a bolétarendelettel. Most mindenki a fejéhez kapkod, iparos, kereskedő, nincstelen földmunkás, a fogyasztók egész tömege . . . De mennyien voltak ezek között, akik kényszerből vagy vakságból leszavaztak arra a kormányra, amely most íme a mindennapi kenyér megdrágításával jutalmazza meg az ország népét. Mi természetesen az első pillanattól kezdve a legerélyesebben tiltakoztunk a fogyasztótömegek eme újabb, mondhatnánk szörnyűséges megterhelése ellen. Erre a megfizetett kormány sajtó szinte a nemzetgyalázás vádját dobja felénk és demagógiával vádol meg bennünket, arra hivatkozván, hogy a világon mindenütt védelmet nyújtanak a mezőgazdaságnak hol így, hol amúgy és nem jogosult Magyarországot úgy beállítani, mint ahol a fogyasztótömegeket túlontúl megterhelik. A kormánysajtó félti az ország jó hírét. Mi magát az országot féltjük ettől a helytelen és gonosz, a szegény emberek kenyerét megdrágító bolétarendszertől, amely egyedül a nagybirtokosoknak, nagybankoknak, a gazdag gabonakereskedőknek kedvez. A pékek máris bejelentették, hogy vasárnaptól kezdve tetemesen, kilónként 10—12 fillérrel megdrágul a kenyér. Ezzel a ténynyel szemben nincs disputa. A kormány mondhat, amit akar és ígérhet, amennyi csak belefér, a kenyér mégis drágább lesz. Drágább lesz abból az egyszerű okból, hogy a búza is megdrágul. Egyszer már megírtuk ezen a helyen, hogy az,olcsó kenyér ígérete közönséges szemfényvesztés, mert ugyan honnan a csodából kerekednének ki azok a milliók, amelyekkel a mezőgazdaságot támogatni akarják, ha nem a fogyasztók zsebéből. A külföldre hivatkoznak. Nos, a külföldön sehol sem látni ilyen egyoldalú megoldást. Való igaz, hogy a közgazdaság válságba jutott, de hol tanulta a magyar kormány a közgazdaságtant, hogy ki meri mondani a bolétarendeletről, hogy az alkalmas a magyar közgazdaság gyógyítására. Azzal, hogy a fogyasztók zsebéből kivett milliókat odaadják a mezőgazdaságnak, attól csak a nagybirtokosok gyógyulhatnak meg, de az ország közgazdasága egyetlen lélegzettel sem vehet többet. A külföldre hivatkoznak? Mi is hivatkozhatnánk a külföldre. Mindenütt emberies formák között a létfönntartásra elegendő munkanélküli segélyt adnak azoknak, akiket a kapitalizmus őrült rendszere kitaszított a munkafolyamatból. Nálunk hallani sem akarnak erről. A munkanélküliek éhező tömege súlyosan nehezedik az egész közgazdaságra és éppen ilyen súlyos teher a magyar közgazdaságon az alacsony munkabér, amely teljességgel elsorvasztja a belső piacot. A külföldi viszonyokat és világosan látjuk azokat a törekvéseket, amelyek a mezőgazdasági probléma megoldására irányulnak — de nem bolétával, hanem okszerűbb gazdálkodással, azzal, hogy a földből többet kényszerítsenek ki kevesebb munkával és kevesebb költséggel. Az agrártermelés problémáját nem lehet másképpen megoldani, csak úgy, ha a tömegek fogyasztóképessége emelkedik és ha az egy hold területre eső termelési költségek csökkennek. Ennél azonban természetesen egyszerűbb megoldás a boléta. Egyszerűbb, mert nem kell hozzá más, csak a hatalom önkénye és erőszaka. Ezért mondottuk cikkünk elején és mondjuk a végén is ugyanazt, hogy a nyílt szavazás és a boléta összefüggése annyira világos, hogy magyarázat sem kell hozzá.» A hírlapi közlemény névtelenül jelent meg, a lap felelős szerkesztője pedig a cikk szerzőjét felhívás dacára sem nevezte meg és a cikk kéziratát nem szolgáltatta be, mindezeknél fogva a vád tárgyává tett hírlapi közleményért az 1914 : XIV. t.-c. 35. §-a értelmében Farkas Istvánt, mint a lap felelős szerkesztőjét, terheli a sajtójogi felelősség. A cikkben foglalt tényállítások és kifejezések sem tartalmilag, sem egyetemes hatásukban a tárgyilagos bírálaton nem mennek túl, a szenvedélyek felkeltésére és a gyűlölet kiváltására nem alkalmasak s ezért a Btk. 172. §. második bekezdésébe ütköző és az 1912. évi LXIII. t.-c. 19. §-a szerint minősülő osztály ellen való izgatás bűntettének jelenségeit nem tüntetik fel.