Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.

Irományszámok - 1931-152. A képviselőház közgazdasági és közlekedésügyi, valamint pénzügyi bizottságának együttes jelentése "az ipartestületekről és az ipartestületek országos központjáról" szóló 114. számú törvényjavaslat tárgyában

152. szám. 139 séges tapasztalati adatok beszerzéséig függőben hagyatott, de annak későbbi rendeleti úton való szabályozása nem ütközik akadályokba. Rendezi az ipartestületi irodai alkalmazottak képesítésének és véglegesítésének ügyét a várható fejlődés figyelembevételével. Az 1884. évi ipartörvény rendelkezéseivel szemben lényegesen egyszerűsíti az ipartestületek megalakításának és az alapszabályok jóváhagyásának módját, valamint acélszerű rendelkezések egész sorával arra törekszik, hogy iparosságunk a legközvetlenebbül kapcsolódjék bele az ipartestület életműködésébe. Az ipartestületeket a törvényjavaslat kizárólag a képesítéshez kötött iparosság intézményévé kívánja tenni, miért is annak kötelékébe sem a kereskedőket, sem a képesítéshez nem kötött iparosokat nem bocsátja be, a gyárosok pedig csak akkor léphetnek be, ha ezt az ipartestületi alapszabályok megengedik. A törvényjavaslat második fejezete szabályozza az ipartestületek országos központjának létesítését, amely az ipartestületeknek és egyszersmind az ország kézműves iparosságának közös szerve lesz. Ennek a szervnek feladatkörét a javaslat olyképpen állapítja meg, hogy nem bolygatja hatóságainknak, hivatalainknak és közintézeteinknek munkakörét. De nem érinti maguknak az ipartestületeknek feladatkörét sem, úgyszintén nem érinti a szakmai érdekek szolgálatára létesített országos szabadszervezetek tevékenységi körét sem. Ennek ellenére a törvényjavaslat az országos szerv részére olyan széles tevékenységi kört jelöl ki, hogy annak komoly ellátása nagy munkát fog igényelni és messzemenő fejlődési lehetőségeket érhet el. A törvényjavaslat gondoskodott arról, hogy az országos szerv létesítése az iparosságra számottevő terhet ne jelentsen, evégből az állam évenkinti hozzájárulását 50.000 pengőben állapítja meg, további 25.000 pengővel a kereskedelmi és iparkamarák fognak költségeihez hozzájárulni, az ipartestületek pedig tagdíj címen csak 25.000 pengő befizetésére lesznek kötelezve. Az országos szerv közgyűlésének összeállítását a törvényjavaslat olyképpen szabályozza, hogy abban az ország minden részének iparossága megfelelően képviselve legyen. A választmány összeállításánál azt a célt tartja szem előtt a javaslat, hogy ez aránylag kisebb számú testület legyen és hogy abban úgy a székesfőváros, mint a törvényhatósági és megyei városok, továbbá a kis- és nagyközségek iparossága kellő számban helyet nyerjen. Bár az egész javaslat a legnagyobb takarékosság érvényesítésére törekszik, mégis biztosítja azt, hogy a vidéki iparosságnak úgy a közgyűlésen, mint a választmányi ülésen való részvételt lehetővé tegye, útiköltségeik és időmulasztásuk díjának megtérítésével. Az együttes bizottság rendkívül élénk érdeklődést tanúsított a javaslat iránt s azt úgy általánosságban, mint részleteiben is igen behatóan megvitatta. Az általános vita során, Scheuer Róbert és Szilágyi Lajos képviselők javaslatára a bizottság egyértelműleg azt az álláspontot foglalta el, hogy miután a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat csak a képesítéshez kötött ipart űzőkről rendelkezik, de nem tartalmaz rendelkezést azokról, akiknek ipara képesítéshez kötve nincsen és elintézetlenül hagyja azok sorsát is, akiket az 1930. évi XVI. t.-c. az ipari törvények hatálya alól kivett, kívánatos, hogy ezeknek a foglalkozási ágaknak érdekképviseletei is a kény szertársulás elvének érvényesítésével alakíttassanak meg és ebből a célból a kormány külön törvényjavaslatot terjesszen a törvényhozás elé. A részletes tárgyalásnál a következő módosításokat fogadta el az együttes bizottság: 18*