Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.

Irományszámok - 1931-138. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése bűntett feldícsérésének sajtó útján elkövetett vétségével gyanúsított Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

138. szám. 93 138. szám. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése bűntett feldícsérésének sajtó útján elkövetett vétségével gyanúsított Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi ügyében. Tisztelt Képviselőház ! A budapesti kir. főügyészség 7.735/1931. f. ü. szám alatt Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntető törvényszék B. XXXV. 9.724/2—1931. sz. megkeresése szerint a bíróság ellene, mint felelős szerkesztő ellen büntető eljárást indított a «Népszava» politikai napilap 1931. évi június hó 7-én megjelent 128. számában «Francia ítélet Franchet d'Espéray generálisról» felirat alatt megjelent cikk egész tartalma miatt, amely a következő : «Nálunk még mindig az októberi forradalom árulásáról beszélnek. Még mindig nem akarják belátni, hogy az ország földarabolásának nem árulás volt az oka, hanem egyszerűen csatavesztés. Még mindennap újra meg újra elhangzik a vád, Károlyinak és a nemzeti tanácsnak belgrádi békeegyezménye miatt. Hiába nyilatkozott maga Franchet d'Espéray arról, hogy a magyarok 1918. októberében jobb békét semmi szín alatt nem kaphattak volna s hogy Diaz generális, akivel a közös hadsereg nevében folytak tárgyalások, általában nem garantálta a magyar határokat. Most végre, annyi év után, egy francia folyóirat szolgáltat némi igazságot Károlyi Mihálynak és társainak. Az «Evolution» közli a Franchet' d'Espéray-val való találkozás hiteles történetét Hatvány Lajos «Das verwundete Land» című könyve nyomán. Lucien Roth, a fordító, a borzalmas és a francia generálisra oly megszégyenítő jelenetnek leírását a következő kommentárral kíséri: «Ismerve Károlyinak és társainak gondolatvilágát, ők Franciaországban egy régi demokráciát láttak és tiszteltek az elnyomott nemzetiségek fölszabadít óját, az 1789-es forradalmi evangélium dicső hirdetőjét. Ezek a jóhiszemű magyarok nem tudták, hogy a világszabadság hajdani éltetője eladta magát hideg számítóknak, akiket a legdicséretreméltóbb szándékok és a legünnepélyesebb Ígéretek hidegen hagytak. Ezek a magyar demokraták nem tudták, hogy az új Európa a cselszö vény éknek milyen gyászos hálójába került s hogy ebből a kontinensből könyörtelenül kiűzték az igazság és emberiség érzéseit. Ezt egy francia generális szájából kellett megtudni ok, mint a győző ítéletét.