Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.
Irományszámok - 1931-114. Törvényjavaslat az ipartestületekről és az ipartestületek országos központjáról
686 114. szám. kodást az állam szerveinek egységes jogszabályok alapján kell ellátniok, a jogegyenlőség követelményeinek mindenkivel szemben való érvényesítésével és teljesen lehetetlen az állampolgároknak foglalkozásuk szerint elválasztott valamely csoportjára nézve külön eljárási szabályokat és külön jogszolgáltatást bevezetni. Az ipartestületi szék részére a törvényjavaslat igen komoly és tág feladatkört állapít meg s az iparosok ott, ahol az ipartestületi szék ezt a feladatkört úgy tölti be, ahogyan azt a törvényjavaslat gondolja, meg lehetnek majd elégedve. Tekintélyt, súlyt a köztudat előtt a jogszabályok természetesen nem adhatnak, ezt minden intézménynek, így az ipartestületi széknek is önmagának kell működésével kivívnia. Arra, hogy ez sikerüljön a lehetőség megvan s az' erre vonatkozó várakozás is megokolt. A 28. §-hoz. A szakasz lehetővé teszi, hogy az ipartestületek az ipari alkalmazottak bevonásával a munkaviszonyból származó közös érdekű ügyek megbeszélése és együttes megállapodások létesítése céljából munkaügyi bizottságot létesíthessenek. A bizottság célját tekintve csak paritásos alapon létesíthető s ezért a szakasz előírja, hogy ebben a bizottságban a munkaadóknak és az alkalmazottaknak egyenlő képviseletet kell biztosítani. Abból a célból, hogy a bizottságban a kisebb és nagyobb üzemek tulajdonosai egyformán képviselve legyenek, a szakasz azt is előírja, hogy a munkaügyi bizottságban egyfelől az öt alkalmazottat vagy ennél kevesebbet foglalkoztató, másfelől az ötnél több alkalmazottat foglalkoztató munkaadók egyenlő számban legyenek képviselve, olyan iparosok pedig, akik alkalmazottat nem foglalkoztatnak, a bizottságban ne nyerjenek helyet. Az alkalmazottak csoportján belül megfelelő kikötésnek, az érdekek teljes azonossága folytán, nem lehet helye. A 27. §-hoz. A 27. §-szal kapcsolatosan, amely átveszi az 1884: XVII. törvénycikk 141. §-ának az ipartestületi békéltető bizottság megalakítására vonatkozó rendelkezéseit, az a kívánalom merült fel, hogy az ipartestületi békéltető bizottságoknak elsőfokon kötelező igénybevételét az alkotandó törvény mondja ki, s hogy e végből a szakasz a következő rendelkezéssel egészíttessék ki : «Az ipartestület, tagjai és alkalmazottai között a munkaviszonyból felmerülő vitás kérdések elsőfokon az ipartestületi békéltető bizottság elé térj esztendők, amelynek határozata ellen a munkaügyi bírósághoz lehet fellebbezni». Ezen kívánalom tekintetében a következőkre kell utalni. A munkaügyi bíráskodást ezidőszerint az 1920 : 1. törvénycikk 9. §-ának harmadik bekezdésében kapott felhatalmazás alapján kibocsátott és a 25.900/1925. számú igazságügyi miniszteri rendelettel hatályában — némi módosításokkal — fenntartott 9180/1920. M. E. számú rendelet szabályozza. E rendelet 1. §-a a munkaügyi bíráskodás körébe vonja egyebek között mindazokat a pereket, amelyek az ipari munkaadó és a vele magánjogi szerződés alapján szolgálati jogviszonyban álló iparossegéd és tanonc közt, úgyszintén az ugyanegy üzemben szolgálati jogviszonyban álló ipari munkavállalók között a szolgálati szerződésből merülnek fel, ideértve a szerződésszerű teljesítés elmulasztásából és a szolgálati viszony időelőtti megszűnéséből keletkező, valamint a munka tárgyain vagy eszközein okozott kár megtérítése iránt indított pereket is. Ugyancsak az első szakasz rendelkezik aziránt is, hogy a munkaügyi bíráskodás a kir. járásbíróságnak, mint munkaügybíróságnak hatáskörébe tartozik, mégpedig a 25.900/1925. számú igazság, ügyminiszteri rendelet 2. §-a értelmében a pertárgy értékére tekintet nélküli A 9180/1920. M. E. számú rendelet 6. §-a fakultatív értelemben fenntartja a munkaügyi bíráskodás alá eső perekben is a községi bíróság hatáskörét, a 7. §. pedig ugyanilyen értelemben az ipartestületi békéltető bizottságnak hatáskörét,
