Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.

Irományszámok - 1931-114. Törvényjavaslat az ipartestületekről és az ipartestületek országos központjáról

114. szám. 633 tisztségre legalkalmasabbaknak talál. E mellett ez a megoldás a legegyszerűbb. Más megoldás lényegesen körülményesebb és költséges lenne. Abból a célból, hogy ezeknek az elöljárósági megbízottaknak közreműködése s ezzel a távolabb eső községek iparosai és az ipartestület közötti kapcsolat biztosítható legyen, a szakasz kötelezi az ipartestületet, hogy az elölj árósági ülésen meghívás folytán megjelenő elölj árósági megbízottak költségeit megtérítse. A 23—24. §-okhoz. A 2. §-hoz fűzött indokolásban már említést nyert, hogy a törvényjavaslat a vidéken szakma szerinti ipartestületek létesítésére nem nyújt lehetőséget, mert ennek a lehetőségnek nyújtásával éppen legerősebb vidéki ipartestületeinket igen meggyöngítené. A vidéki ipartestületekben a szakmai érdekek felkarolása csak külön szakosztályok felállításával lehetséges. Ezt a lehetőséget a 23. §. megfelelően biztosítja. A népesebb szakmák az ipartestületen belül a maguk szakosztályait kellőképpen kiépíthetik és a szakmájukhoz tartozó kérdéseket ezéken a szakosztályokon belül tárgyalhatják. A 23. §. a szakosztályok feladatait olyképpen körvonalazza, hogy azok a szakma érdekében széleskörű tevékenységet fejthetnek ki. Az egyik ipartestület azt a javaslatot tette, hogy a törvényjavaslat a szakosztályok létesítését tegye kötelezővé. Ez a javaslat nem fogadható el, mert azokban az ipartestületekben, amelyeknél szakosztályok alakítására komoly lehetőség van s a szakmához tartozók ezzel a lehetőséggel élni kívánnak, a szakosztályokat kényszerítő rendelkezés nélkül is meg fogják szervezni. Ezzel szemben az olyan ipartestületeknél, amelyeknél a szakmabeli iparosok nem érzik a szükségét annak, hogy szakosztályt létesítsenek, vagy ehhez nincsen kedvük, vagy a számuk nem elegendő, a szakosztályoknak kikényszerített megalakítása céltalan lenne s csak felesleges szervezési munkát okozna. Eddig is módjukban volt az ipartestületeknek szakcsoportokat alakítani, de az összes ipartestületeknél mindössze 23 szakcsoport megalakulásáról van adat. A szakosztályok szervezetét, munkakörét és eljárását, valamint munkaerőik alkalmazását és költségeik fedezésének módját a szakosztályhoz tartozók külön ügyrendben állapítják meg, amelyet azonban jóváhagyás végett az ipartestületi elöljáróságnak kell bemutatniok, amely a szakosztályok működése felett a fél• ügyeletet gyakorolja. A 25. §-hoz. Kézműves iparosságunk kebelében már régebben is megnyilvánult az a kívánság, hogy az ipartestületeken belül olyan szervet nyerjen, amely mint a kari tisztességnek s az iparosság erkölcsi javainak őre, tekintélyének súlyával, az ellentéteket kiegyenlítő, megfontolt állásfoglalásával iparosságunk körében a kartársi megbecsülést, az egyetértést, a békét, a nyugodt munkát biztosíthassa s a haladás, a gazdasági megizmosodás útjait egyengesse. Iparosságunknak ez a kívánsága megokolt és teljesíthető, mert kétségen kívül áll, hogy ipartestületeink jelentékeny részénél megvannak az előfeltételei annak, hogy ilyen szerv életre hívható legyen és eredményesen működjék. A törvényjavaslat ennek a szervnek az ipartestületi szék nevet adja és feladatkörét a 25. §-ban szabályozza. • Az ipartestületi széknek szervezetét a törvényjavaslat nem szabályozza, csupán azt írja elő a 17. §. 3. pontjában, hogy tagjait a közgyűlés választja, mert nem lenne célszerű ebben a tekintetben megkötni az ipartestületeket. Ellenkezőleg az kívánatos, hogy az ipartestületi szék megszervezése, tagjainak száma, belső tagozódása, az elöljárósággal való kapcsolata stb. tekintetében az ipartestületek szabadon határózhassanak, mert csak így érhető el a szervezés kérdésének olyan megoldása, amely a szükséges mértékben számol az egyes ipartestületek viszonyaival. Kcpv. iromány. 1931—1936. L kötet , - 80