Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.

Irományszámok - 1931-114. Törvényjavaslat az ipartestületekről és az ipartestületek országos központjáról

626 114. szám. .kenységének kereteit, ^olyképpen rendelkezvén, hogy az ipartestület tágjait csak ,a segélyezésre vonatkozó jogigény biztosítása nélkül segélyezheti. Ez a korlátozás azért szükséges, mert amennyiben a segélyezés arra való jogigény nyújtásáéval történnék, ez már biztosítási tevékenység lenne, amely külön törvényi feltételekhez van kötve. A 9. §-hoz. A magyar ipartestületi intézményt múltjánál és eddigi fejlődésénél fogva a képesítéshez kötött ipart űző iparosok szervezetének kell tekinteni. Az ipartestületi intézménynek ez a fejlődése megfelelt kézműves iparosságunk kívánságának s egyébként is bevált. Nem lehet ennélfogva arról szó, hogy ezt a jellegét megváltoztassuk s a szabad ipart űzőket, valamint a kereskedőket bebocsássuk az ipartestületek kötelékébe. Ilyen rendelkezés egyedül pénzügyi előnyökkel, nagyobb tagdíjbevételekkel járna, ezek miatt azonban nem kívá.natos megváltoztatni az intézménynek egész felépítését és berendezését, amely azon az alapkövetelményen nyugszik, hogy az ipartestületek kézműves iparosságunk szervezetei legyenek. Ezért a 9. §. negyedik bekezdése, kézműves iparosságunk álláspontjának figyelembevételével, olyképpen rendelkezik, hogy képesítéshez nem kötött ipart űző iparosok (kereskedők) nem lehetnek ipartestületnek tagjai. Más a helyzet a gyárosok tekintetében. Ezeknek sok érintkezési pontjuk van a kézműves iparosokkal. Egy részük gyárszerű keretek között ugyanolyan iparcikkeket állít elő, aminőket a képesítéshez kötött ipar és tanoncokat is tart. Az ipartestületek általában eddig is szívesen látták tagjaik sorában a gyárosokat, akik tagdíjaikkal megkönnyítették az ipartestületek fenntartásával járó anyagi terheknek viselését is. Indokolt ennélfogva módot nyújtani arra, hogy a gyárosok az ipartestületeknek önkéntes tagjai lehessenek, az ipartestületek jogává téve, hogy alapszabályaikban rendelkezhessenek arra nézve, lehetővé teszik-e a gyárosoknak önkéntes tagokül belépését és ha igen, milyen feltételek mellett. Ezen túlmenni azonban nem volna helyes, nevezetesen nem volna megokolt a gyárosok befogadását kötelezővé tenni, Még kevésbbé volna helyénvaló a gyárosokat, vagy közülük akár csak azokat, akik gyáripari keretekben ugyanolyan iparcikkeket állítanak elő, aminőket a képesítéshez kötött ipar és tanoncokat is tartanak, kötelezni, hogy az ipartestületeknek tagjai legyenek. Az eddig szerzett tapasztalatok szerint ugyanis a gyárosoknak belépése az ipartestületek kötelékébe csak abban az esetben jár előnnyel, ha ez a belépés mind a két részről teljesen szabad elhatározáson alapul. Az említett kérdéseknek ilyen rendezése csak még jobban kidomborítja a szakasz első bekezdésében foglalt annak a rendelkezésnek jelentőségét, amely >.szerint az ipartestületnek köteles tágja minden iparos, aki az ipartestület működése területén képesítéshez kötött ipart űz, Budapesten pedig az iparágak, illetőleg iparcsoportok szerint alakult ipartestületeknek mindazok az iparosok tagjai, akik az ipartestületben egyesített iparágak s valamelyikét gyakorolják. A Budapestre vonatkozó rendelkezésben benn van az is, hogy aki több képesítéshez kötött ipart folytat, az mindazoknak az ipartestületeknek tagjává köteles lenni, amely ipartestületekbe az általa űzött iparágak tartoznak. Ennek külön kifejezésre juttatása tehát felesleges. Ezzel szemben azt, hogy aki több község területén űz képesítéshez kötött ipart, mindegyik községben tagja a megfelelő ipartestületnek, a szakasz harmadik bekezdése külön is kifejezésre juttatja, azzal a hozzáadással, hogy a rendes munkatelepének községén kívül csupán ideiglenes jellegű ipari munkát végző iparost az ideiglenes munkahelyén működő ipartestületbe való belépésre nem lehet kötelezni. Egyes ipartestületek azt kérték, hogy a törvényjavaslat a rendes munka-