Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.

Irományszámok - 1931-114. Törvényjavaslat az ipartestületekről és az ipartestületek országos központjáról

114. szám. 615 testületével szemben, nem szívesen hoz áldozatot ennek javára, a tagsági díjakat gyakran olyan csekély összegekben állapítja meg, hogy azokból a legszükségesebbekre sem telik, hogy azok gyakran csak egészen alárendelt szerepet játszanak az ipartestület költségvetésében s az ipartestület más címen, a tanoncok szerződtetéséért, szabadításáért stb. szedett díjakból teremti elő azt az igen szerény összeget, amely az intézményt szegényes tengődéssel felszínen tartja ugyan, de amely egyáltalán nem elegendő ahhoz, hogy az ipartestület a reá háruló feladatokat megfelelően ellássa. Az ipartestületek 1929. évi bevétele tagdíjakból és felvételi díjakból nem érte el az 1*3 millió pengőt. Ebből az összegből egy tagra tehát átlag csak 8 pengő 95 fillér jut. Ezzel szemben a hátralékos tagdíjak összege 1929-ben 834 ezer pengőt tett, tehát a tagdíjak kétötöde nem folyt be. A városokban alakult ipartestületek jelentékenyen nagyobb tagdíjat szednek, mint a községekben működők. A fővárosi ipartestületekben a befizetett tagdíjakból egy-egy tagra 1929-ben átlag 25 pengő esett, míg a tagdíjhátralékból ugyanott 12 pengő számítható minden ipartestületi tagra. A törvényhatósági jogú városoknál ez az arány még a felét sem érte el, a megyei városoknál pedig mintegy harmadát tette a fővárosi ipartestületeknél megállapított aránynak. Már a megyei városokban működő ipartestületek között találunk egy olyan ipartestületet, amelynél a befizetett tagdíjakból befolyt bevétel jóval alatta maradt a szegődtetési, szabadítási és közvetítési díjakból befolyt bevételeknek. Ebben az ipartestületben a befizetett tagdíjakból egy-egy tagra átlag csak 308 fillér jut, de a tagdíjhátralék az 5 pengőt is meghaladja. A községekben működő ipartestületek között 14 van olyan, amely a tagdíjbevétel helyett szegődtetési, szabadítási és közvetítési díjakból pótolta bevételeit. Ezekben az ipartestületekben a tagok átlag mintegy 2 pengő tagdíjat fizettek be, a tagdíjhátralék 1929-ben csaknem elérte a 8 ezer pengőt s a szegődtetési, szabadítási és közvetítési díjakból befolyt Összeg 42%-kal volt nagyobb a tagdíjakból és felvételi díjakból bevett összegnél. Az ebbe a csoportba tartozó ipartestületek nem tartanak megfelelő képzettségű munkaerőt az írásbeli teendők elvégzésére, mert nem tudják kellően díjazni s az ipartestületi jegyző teendőit gyakran olyan egyénekre bízzák, akik a középiskola négy alsó osztályának megfelelő képzettséggel sem rendelkeznek, sőt gyakran csupán az elemi iskola elvégzését tudják kimutatni. Az ilyen fogyatékos előképzettségű egyénektől, egyes kivételektől eltekintve, alig lehet várni azt, hogy ipari törvényeinket megtanulják, azok szellemévei megbarátkozzanak s azokat a teendőket, amelyeket ipari törvényeink az ipartestületekre bíznak, kellően ellássák. Még kevésbbé lehet arra gondolni, hogy az iparosoknak ügyes-bajos dolgaikban tanácsadói legyenek, hogy a kézműves ipar gazdasági érdekeit átérezve, ezeknek szolgálatában az ipartestület életébe komoly tartalmat, lendületet vigyenek. Az ilyen ipartestületeknél az ipartestületi jegyző személyében rejlő fogyatékosságokat az ipartestület elöljárósága sem pótolhatja, mert az elöljáróság tagjai az élet nehéz gondjaival küzdő iparosok lévén, sok esetben nincsenek abban a helyzetben, hogy rendszeresen hosszabb időt szentelhessenek az ipartestület ügyeinek. Ez a jelenség abban a tényben találja magyarázatát, hogy iparosságunk helyi megoszlásában különböző fejlődési fokot ért el s hogy ennek megfelelően más-más közszellem hatja át és ipartestületével szemben a megbecsülésnek és áldozatkészségnek más-más fokát érvényesíti. Ebből a tényből pedig annak a szüksége követ-: kezik, hogy a reformnak egyik elsőrendű feladata, hogy az ipartestületek háztartását megfelelő alapokra helyezze és megteremtse azokat az anyagi eszközöket, amelyek az ipartestületek eredményes működésének nélkülözhetetlen feltételei. Ennek a célnak elérése érdekében szükséges, hogy az ipartestületi tagsági díjak kivetése igazságos alapon

s mindenkire teherviselési képességének arányában