Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.

Irományszámok - 1931-112. Törvényjavaslat a hitelsértésről

586 112; szám. lehet tehát büntetni azt a cselekményt, amely a hitelezők károsodását eredményezte ugyan, de az adós ezt nem láthatta előre és így azt nem is akarhatta. Ebbeli gondatlansága is legfeljebb a 4. §. értelmében kerülhet büntetés alá. A saját vagyonnak szándékos csökkentése az okszerű gazdálkodás alapelveivel egyenes ellentétben áll s így az a gazdasági életben csak,egészen elszigetelt, kivételes jelenségként fordulhat elő. Ha ennek megfontolása mellett azt is figyelembe vesszük, hogy a javaslat 1. §-a alapján vádemelés esetében a vádnak nemcsak a szándékos vagyoncsökkentést kell bizonyítani, hanem egy, vagy több hitelező kielégítési jogának tényleges meghiúsulását vagy megcsorbulását is, mégpedig mint éppen a kérdéses vagy öncsőkként ő cselekménynek következményét és nem tévesztjük szem elől, hogy a büntethetőséghez még ezenfelül az is szükséges, hogy az adós szándéka erre a következményre irányult s az nem az adós akaratán kívül következett be, — akkor nem kell többé tartanunk attól, hogy a §. szövegezése a gazdasági élet rendes menetét korlátozhatja. Magától értetődik, hogy a vagyoncsökkentő cselekménynek a javaslat 1. §-a alapján való megítélése szóba sem kerülhet, ha a vagyon csökkentése gyengítette, ugyan a hitelezők biztonságát, de a megmaradt vagyon még mindig elégségesnek látszik, vagy elégségesnek bizonyul a tartozások fedezésére. Nem lehet szó a §. szerint való minősítésről akkor sem, ha az adós cselekményein kívül eső okok, pl. áresés, csökkentették a kielégítési alap értékét. A fizetésképtelenségi állapot bekövetkezése előtt az adósnak rendszerint joga, sőt kötelessége hitelezőinek követeléseit lejáratkor teljes összegben kiegyenlíteni. Jogtalanná lesz ez a cselekmény, ha az adós oly helyzetbe kerül, amelyre külön magánjogi jogszabály (pl. a csőd, illetőleg a kényszeregyességi eljárásban) megtiltja az adósnak ezt, mert ezzel a hitelzők arányos mértékű kielégítését hiúsítaná meg. Ha az adós valamelyik hitelezőjét e szabály megszegésével előnyben részesíti, ezzel egy vagy több hitelezőjének kielégítését hiúsítja vagy' csorbítja meg, mert az aránylagos kielégítés joga valamennyi hitelezőjét egyaránt megilleti. Ehhez képest, a javaslat szerint, ez a cselekmény is — amely jelenleg a Btk. 414. §. 3. pontjában külön van körülírva — az 1. §. fogalmi körébe esik. Ennélfogva nem szükséges arra vonatkozó külön rendelkezésnek megalkotása. A kereskedelmi könyvek vezetésének elmulasztását, azok megsemmisítését elrejtését, hamisan vezetését vagy a vagyoni állapotot elhomályosító megváltoztatását a Btk. 414. §. 4. pontja csalárd bukásként bünteti, ha ez a cselekmény a hitelezők megkárosítását célozta. E célzat hiányában a cselekmény egyik esete a vétkes bukásnak (416. §. 2. p.). A javaslat 1. §-a nem emlékezik meg kifejezetten a kereskedelmi könyvek vezetése körül elkövetett visszaélésekről. Ha az ily cselekmény nincs összefüggésben a hitelezőket közvetlenül károsító cselekménnyel, vagy ha, bár a hitelezőket károsító cselekmény elpalástolására irányult is, a javaslat álláspontja szerint nincs szükség arra, hogy ez a cselekmény mint speciális, deliktum büntettessék, mert ez mint magánokirathamisítás (Btk. 401. és a következő §. s esetleg 403. §. 2. pont) úgyis büntetés alá esik. Ha pedig a könyvvezetési visszaélés bármi okból magánokirathamisításként nem lenne büntethető, a bíróságnak feladata lesz mérlegelni, vájjon az adott eset körülményeihez képest a könyvek meghamisításában vagy hamis vezetésében rejlő újabb törvénysértést.• és fokozott fondorlatosságot mennyiben kell súlyosító körülménynek tekinteni. A büntetési tétel tekintetében a javaslat beható megfontolás alapján —a 2. §, esetét kivéve — eltekintett több fokozat felállításától és minősítő körülmények meghatározásától. Véleménye szerint az öt évig terjedhető börtönbüntetési tétel elég tág teret nyit a bírói mérlegelésnek, ha figyelembe vesszük, hogy a Btk. 66. vagy 92. §-ainak alkalmazásával kísérlet, illetőleg nyomatékos enyhítő