Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.
Irományszámok - 1931-112. Törvényjavaslat a hitelsértésről
112. szám. 581 elégszenek azzal, ha a követelés lejárt, valódi és kétségtelen, sőt néha még ezektől a feltételektől is eltekintenek. Ennek a kérdésnek végleges eldöntése kétségtelenül fontos feladata a büntetőjogi törvényhozásnak. Ez pedig csupán akkor történhetik meg, ha egységes tényálladékba foglaltatik össze a hitelezőknek megkárosítása, akár indult az adós ellen csőd, csődönkívüli kényszeregyességi stb. eljárás, akár nem. 3. A Btk. 414. §-ának 1. és 2. pontjai, valamint a 386. §-a tényálladékainak kétségkívül az a lényege, hogy az adós a hitelezői elől a kielégítési alapot szándékosan és jogtalanul elvonja. Az elvonásnak az idézett §-okban felsorolt módozatait pedig ekként lehet összefoglalni: az aktívák csökkentése, vagy a passzíváknak szaporítása, illetőleg a mindkét esetben egységes eredmény megjelölésével: a kielégítési alapul szolgáló vagyon csökkentése. Ennek ismét lényegében csak két változata lenét, a vagyon csökkentése végbemehet vagy valóságosan, vagy színlegesen. Kétségkívül már a Btk. is ki akarta meríteni a jogellenes vagyoncsökkentés elképzelhető módozatait. Nem lehet ugyanis feltételezni, hogy felsorolásával e hitelezők kijátszására irányuló vagyonelvonás egyes módozatait büntetés alá kívánta vonni, más módozatokat pedig büntetés nélkül hagyni. Ebből a szempontból tekintve a kérdést, a Btk. 414. és 386. §-aiban foglalt felsorolások ellen nemcsak azt a kifogást lehetne felhozni, hogy egymásközt is eltérnek minden megfogható ok nélkül, hanem azt is, hogy nem szabatosak és nem minden kétséget kizáró módon kimerítőek. A Btk. 414. §. 1. és 2. pontjait véve szemügyre, az 1. pont különösen az aktívák csökkentéséről szól, mégpedig egyrészt a testi dolgokról, amelyeket értéktárgyaknak nevez, másrészt a követelésekről. A dolgok elvonása tekintetébén a felsorolásban nem találunk rendelkezést azokról az esetekről, ha a tulajdonos a dolgot megsemmisíti, megrongálja, a tulajdonról másra való átruházás nélkül lemond, a dolog elbirtoklását tűri, a dolgot más javára dologi joggal, zálogjoggal, építményi, szolgalmi joggal, pl. a használat vagy a haszonélvezet jogával megterheli, a dologra vonatkozó olyan kötelmi jogot alapít meg, amely annak a hitelezők szempontjából való értékét megszünteti vagy csökkenti, pl. célzatosan hátrányos bérleti, haszonbérleti szerződést köt, stb. Mindezeket az eseteket alig lehetne az értéken aluli elidegenítés fogalma alá vonni, mert a törvény e mellett még az elajándékozást is külön említi, azaz az elidegenítés kifejezést nyilván a visszteher mellett való átruházás értelmében használja. Kétes az is, lehet-e az elrejtés vagy a félretétel alatt az egyszerű eltitkolást is érteni, mely a törvényben csak a követelésekkel kapcsolatban van felemlítve. Az adóst aktíve illető követeléseknek csak elengedését vagy eltitkolását tiltja a törvény. Ezek mellé lehetne állítani, mint az említettekkel teljesen egyenlő értékű elkövetési változatokat: ha az adós'a saját követelését ingyenesen vagy megfelelő ellenérték nélkül másra engedményezi, azt elévülni hagyja, az érvényesítéséhez szükséges jogcselekményt (óvás stb.) szándékosan elmulaszt] a, az a zt biztosító szerződésből (kezesség, stb.) eredő jogáról egyoldalúan lemond. Mindezeket azért nem lehet az elengedés fogalma alá vonni, mert ez a hitelező és az adós között létrejött szerződést tételez fel (1. a Magánjogi Törvénykönyv javaslatának 1281. §-át). Ezenfelül a hitelező kielégítési alapját csorbíthatja olyan vagyoni jelentőségű, hasznot hajtó jogosítványról lemondás, stb. is, amely sem a dolog, sem a követelési jog fogalma alá nem esik. Hasonlóképen a megnyílt örökségről való lemondás is. A valótlan kötelezettség elismerése és kifizetése mellett a passzívák csalárd
