Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.
Irományszámok - 1931-111. Törvényjavaslat a földbirtokrendezés befejezésével kapcsolatos tennivalók ellátásáról
111. szám. 571 egyöntetű. Minden szempont a mellett szól, hogy ezek az intézkedések helyet foglalhassanak abban az esetben is, amelyben az ingatlanok tulajdonjogának átírása már megtörtént. Ezt kívánja elsősorban az államkincstár érdeke, mert csak így lehet biztosítani azt, hogy a juttatott földekért járó ellenértéket (itt vagyonváltságföldekről is van szó) az eredeti juttatott helyébe lépő új birtokostól meg lehessen kapni, mert hiszen az új juttatás alkalmával figyelembe lehet venni az 1928 : XLI. t.-c. 5. §-ának azt a kívánalmát, hogy a megüresedő földet olyan érdemes földmívesnek keh juttatni, akiben kellő biztosíték van arra, hogy az ellenértéket meg fogja fizetni. De földbirtokpolitikai szempont is a mellett szól, hogy az ingatlanok juttatására tovább is hatósági befolyást lehessen gyakorolni, mert csak így lehet biztosítani azt, hogy a földbirtokrendezés során juttatott mintegy kilencszázezer hold azoknak a néprétegeknek a kezében maradjon, akiknek érdekében a földbirtokrendezés nagy munkáját keresztülvitték és ne az árverés véletlenjei és esélyei juttassák a földet az új birtokosok kezébe. Ezért a javaslat 1. §-ának utolsó bekezdése kimondja, hogy az elvételre és új juttatásra vonatkozó rendelkezéseket akkor is alkalmazni kell, ha a tulajdonjog átírása már megtörtént. A 2. §-hoz. Középbirtok, mintagazdaság és közös legelő elvétele vagy juttatása kérdésében ez ügyek nagyobb jelentőségénél fogva célszerűnek látszik a döntést a minisztertanácsnak fenntartani, az erre vonatkozó javaslattételt pedig a m. kir. földmívelésügyi miniszter hatáskörébe utalni. Úgyszintén célszerűnek látszik a m. kir. földmívelésügyi miniszter hatáskörébe utalni az ingatlanok forgalmának üzletszerű közvetítéséhez szükséges engedély megadását is oly célból, hogy az engedélyezés kérdését az ország egész területén e rendelkezés alapján egységes elvek szerint bírálják el. A 3. pont a földmívelésügyi miniszter hatáskörébe utalja az ingatlanok forgalmának közvetítésével vagy ingatlanok adásvételével üzletszerűen foglalkozásra az 1920 : XXXVI. t.-c. 97. §. 1. bekezdésének 3. pontja értelmében szükséges engedély ügyét is, mert a földbirtokrendezés által elérni kívánt eredményt csak úgy lehet tartósan biztosítani, ha a mezőgazdasági ingatlanok forgalmának üzletszerű közvetítését a földbirtokpolitika általános irányítására hivatott földmívelésügyi miniszter ellenőrzi. Az ingatlanok forgalmának agrárszempontból való ellenőrzése azonban nem lenne indokolt olyan esetben, mikor nagyobb városok belterületén fekvő vagy általában nem mezőgazdasági ingatlanok forgalmának közvetítéséről van szó. Ezért a 2. §. utolsó bekezdése az 5.500/1924. M. E. számú rendelet 36. §, 2. bekezdése második mondatában a székesfővárosi belsőségek forgalmának közvetítése tekintetében megadott mentességet nem érinti, sőt azt valamennyi törvényhatósági joggal felruházott város belső ingatlanainak közvetítésére kiterjeszti. Másrészt azonban a törvényjavaslat véget akar vetni annak, hogy az 5.500/1924. M. E. számú rendelet 36. §. 2. bekezdése 3. mondatában a rendelet életbelépése előtt iparigazolványt nyert ügynököknek szánt mentességet olyan ügynökök is felhasználják, akik a rendelet életbelépése (1924. július 20.) után kaptak iparigazolványt, mert ez hatástalanná teheti az 1920 : XXXVI. t.-c. 97. §. 1. bekezdése 3. pontjának rendelkezését és veszélyezteti a mezőgazdasági ingatlanok forgalmának ellenőrzéséhez fűződő közérdeket. Ehhez képest a 2. §. utolsó bekezdésének 1. mondata határozottan kimondja, hogy a csupán iparigazolvánnyal működő ügynökök csak a földmívelésügyi miniszter engedélyének megszerzése esetében foglalkozhatnak a törvényhatósági joggal felruházott városok belső területén kívül fekvő mezőgazdasági ingatlanok közvetítésével. Mindamellett a törvény gondoskodni kíván arról, hogy az engedélyre érdemes ügynökök jövő létfenntartásuk tekintetében bizonytalanságba ne jussanak s ezért a 2. §. utolsó 72*
